Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kérdések a dalai Láma gondolataihoz 

Bejárta az internetet dalai láma gondolata a Párizsi merényletekről:laida

"Én buddhista vagyok és hiszek az imádság erejében, de ezt a problémát az emberek teremtették,  és most Istent kérjük, hogy oldja meg. Ez nem logikus. Isten azt mondaná, oldjátok meg magatok, hiszen ti hoztátok létre,”

Jómagam sem budhista, sem katolikus nevelést nem kaptam. Egyszerűen nem is tudok másból kiindulni, mint az emberi hibából. Azért pedig még többen megköveznének, hogy még a Darwini elméletet is elfogadom, sőt, nem gondolom, hogy olyan távol lennénk az állati viselkedéstől, mint  magunkat beállítani szeretnénk. Így ha közösen szeretnénk ezt a problémát megoldani, vajon hányféleképpen tennénk ezt?  A következő kérdéseket tenném fel, amik meg is válaszolják magukat:

  • Hogyan oldaná meg az a szíriai, aki minket európaiakat ellenségnek tekint? Mivel rájuk jelenleg bombák hullanak (többek közt francia bombák is), az uszítók szavai ezzel hitelt kapnak.
  • Hogyan oldaná meg az a szíriai, aki félve a haláltól menekülni kényszerül? Tudja, hogy összemoshatják a merénylőkkel, de a halálnál minden jobb. Ha letelepedik, milyen nevelést kap a gyereke és unokája, hogy fognak ők gondolkodni?
  • Hogyan oldaná meg az a közel-keleti menekült, aki bár nem háborús övezetből jön, de a megélhetés a szárasság miatt élete reménytelenné vált?
  • Hogyan oldaná meg az az európai, aki utál minden muzulmánt?
  • Hogyan oldaná meg az az európai, aki békét szeretne és segítene akinek csak lehetséges?
  • Hogyan oldaná meg az az európai, aki egyszerűen csak fél, félti a családját egy reális veszélytől? Hozzá kell tenni, hogy ez a veszély össze sem hasonlítható azzal a kockázattal, amit nap mint nap vállalunk például az autóvezetéssel. De az ember jellemzően nem racionális alapon dönti el, mitől is fél. Inkább a médiában megjelenő hírek befolyásolják. de egy borzalmas esemény hírértéke sajnos nem azonos a valós kockázattal. Fura módon egy valós, gyakori veszély, pont a gyakorisága miatt veszíti el a hírértékét.
  • Hogyan oldaná meg az az európai politikus, aki a következő választási ciklusra gondol?
  • Hogy oldaná meg Vlagyimir Putyin?

Most pedig fejezzük be a dalai láma gondolatát:

"hagyjuk abba az imádkozást Párizsért, a békéért dolgozzunk!”

Nos a fent felsorolt eshetőségekből nagyon kevés az a típus, aki dolgozna a békéért. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy a békéért nem lehet bombákkal harcolni. Továbbá az a menekült, aki a háború miatt hagyta el az otthonát, szintén csak az események áldozata, nem pedig egy békéért dolgozó ember. Sajnos Európában jelenleg nem látom azt a politikust Angela Merkelen kívül, aki valóban a békéért dolgozna (ebben a történetben Angela Merkel súlya folyamatosan csökken), így szerintem egy hosszú harcra számíthatunk, számos terrortámadással megtűzdelve. Csak remélni tudom, hogy a gyűlölet nem fog elszabadulni.

Fiam a héten furcsa kérdéseket tett fel nekem: Apa, mi az a háború, mi az a bombázás? Miért háborúznak? Ezt nagyon nehéz egy négy éves gyereknek elmagyarázni, mivel a háború egy teljesen értelmetlen dolog, olyan mikor egy megvadult részeg borogatja a kukákat, csak ezt a politikusok jól megszervezik nekünk és hatékonyabb eszközöket adnak a kezünkbe. Fiamnak a következőt válaszoltam: a háborút azért van, mert túl sok az ostoba és gonosz ember még, akik ezeket kirobbantják. A háború rossz dolog, amit minden esetben el kell kerülni!

0 Tovább

Solidarité Paris

Ha értelmetlen mészárlásról olvasok szinte minden esetben Márai gondolata jut eszembe az emberi természetről, sokszor csupán azért gyilkolunk, mert emberek vagyunk és gyilkolni szeretnénk, ez a gondolat nemcsak Naplójában kerül élő, hanem a Szívszerelem regényét teljes egészében ennek a témának szentelte. Erről már írtam a Bándy gyilkosság kapcsán is, de a párizsi események kapcsán sajnos újra aktuális lett. Gondolom a kedves olvasó most felvonta a szemöldökét, hogy mi köze egy iszlamista terroristának egy ostoba gyilkoshoz, aki megölt egy szerencsétlen nőt. A válasz pedig az első mondat, ugyan azon emberi tulajdonság, azaz vágy a gyilkolásra.

Ha felidézzük a mindenki által jól ismert Zimbardo -féle stanfordi börtönkísérletet, vagy a Milgram-kísérletet, akkor világos lesz, hogy bizonyos körülmények között az emberek túlnyomó többsége gyilkossá válhat. Az ami Szíriában történik egy nagyon alkalmas körülmény, valamint a társadalom peremén felnövő kirekesztett muzulmán pedig szintén fogékony lesz az uszításra, hiszen végre tartozhat valahova, még ha igazából fogalma sem lehet arról mihez is csatlakozik. Innen nézve nem sok különbség van az amerikai iskolai lövöldöző és a géppuskát fogó sokadik generációs bevándorló között. Őket a társadalom ridegsége termeli ki, az odafigyelés és törődés hiánya.

Másik csoport az aki a hazája érdekeiért harcol. Ha emlékszünk még az európai terrorszervezetekre a 90-es évekből, Londonban, Belfastban még az IRA robbantott, érdekes módon az ő tevékenységük pont az EU miatt lett értelmetlen, hasonló a helyzet az ETA-val is. Ott sikerült elérni, hogy a terrorszervezetekből politikai pártok legyenek és letegyék a fegyvert. Ezzel szemben Franciaország tegnap 20 légicsapást mért az Iszlám Államra, így valószínűleg újabb terroristákat indít útnak a háború elöl menekülők közé vegyülve. Akinek a családja francia bombáktól halt meg, azoknak nehéz lesz azt megmagyarázni, hogy igazából ezért az ISIS a felelős.

A csalódott, kirekesztett sok generációs bevándorlók és a háború veszteségeit a kényelmes európaiakon megbosszulni akaró menekült érdekei összetalálkoznak és egy veszélyes elegyet alkot. Ugyanis a csalódásból eredő gyilkolási vágy egy jó szervezéssel és koordinálással párosul, ami időről időre tragikus merényletekbe torkollik. Ezek a merényletek pedig újabb gyűlöletet indítanak a Európa muzulmán lakosai és a bevándorlók felé, Szíriát még többet bombázzák, ami több gyűlöletet gerjeszt irántunk és az egész kezdődik elölről.

Ha nem a gyilkolási vágyunkat akarnánk kielégíteni, hanem magát a feszültséget szeretnénk csökkenteni, akkor egyrészt nem a bombázásokat kellene fokozni, másrészt az európai muzulmán kisebbség gondjaival is valóban foglalkozni kellene. Azt hiszem a terrorizmus elleni háborúk maximum arra jók, hogy a gócpont áthelyeződjön a térképen, de semmilyen problémát nem szüntet meg. Érdekes, hogy a más kultúrák befogadása valójában semmilyen veszteséggel nem járna (hiszen a terrorizmust a nem befogadás generálja), mégis egyszerűbb a kirekesztés és a gyűlölet útját választani, lájkolni a facebookon az orosz bombázásokat, meg a határ lezárását, de ezzel a terrorizmust nem fogjuk megszüntetni.

Azokra a faladatokra kell fókuszálni, ami az erőszak csökkentéséhez vezet. A háború nem vezet sehova, annak csak látszólagos nyertese lehet, ami akár tíz éven belül semmivé válhat (lásd USA és Irak második háborúja). A baj az, hogy a magoldás ellentétes a természetünkkel. Bár nagyra becsüljük Teréz anya tevékenységét, Jézus tanításait, de valójában azt követni képtelenek vagyunk. Így kénytelenek leszünk elfogadni a tényt: az ember néha ölni akar, amire a válasz a bosszú és háború, ami újabb gyilkosságot generál.

0 Tovább

Miért kell eljutnunk Orwellig?

Kötelező olvasmányok témája látszólag kimeríthetetlen, de szerintem ez csak egy tünet, amit tudni kellene a megfelelő helyen kezelni. Több cikk is született a témában, ezen a blogon is, de most más szempontból szeretném a problémát megvilágítani, amiből talán világos lesz, hogy nem az olvasmányok listájával van a baj. A listát lehet modernizálni, kidobhatnánk a halott írók unalmas könyveit, de a kérdés valóban az, mi is a célunk az irodalomoktatással. Tudom ma nagyon fontos általában, hogy minden új és trendi legyen (akár zenéről, akár olvasmányról is legyen szó), de az irodalomoktatás nem ennyire egyszerű téma.

Megváltozott nevelési szempontok

Alapvetően megkülönböztethetünk anyai és apai nevelést. Anyai szempont a következő: örül csupán a gyereke létezésének, szeretné mindentől óvni, elsősorban ő az aki jobban félti. Ezzel szemben az apa hajlamos inkább elvárásokat támasztani, ő azt szeretné, ha az ő fia jó „vadász” lenne. Ezt a metaforát mindenki másként oldja fel.

Itt a sportolói múltam jut eszembe, a siker kulcsa az volt, hogy az edző mindig egy kicsit feljebb tette a mércét, mint amit akár a szülő, vagy a gyerek magának kitűzne. Ilyenkor elsősorban az apukák támogatták az edzőt, viszont az anyukák (nagymamák) sokszor nem értették miért kínozza az edző a gyereküket. Ma örülök, hogy megkínoztak, mert olyan akaraterőt kaptam, aminek a mindennapi életben is hasznát veszem, ennek köszönhetem a diplomámat és azt, hogy ma is egészségesen élhetek.

Hasonló szempontoknak kell az irodalomoktatásban is érvényesülni. Érdekes, hogy sok újságíró száműzné az összes régi unalmas olvasmányt a kötelezők listájáról, a döntést meg inkább a gyerek kezébe adná. Ezzel szemben a középiskolai irodalomtanárom (aki férfi volt, így inkább az apai nevelés érvényesült) a történelem és irodalom tananyag összehangolatlanságát hiányolta, a kötelezőket a történelmi és az akkori társadalmi viszonyok szemszögéből akarta elemeztetni velünk, egyszerűen azért, hogy megtanuljunk gondolkodni. Azt hiszem ez a lényege az irodalom oktatásnak, nem pedig csak az olvasás megszerettetése (az egy eszköz csupán).

Ehhez nehéz út vezet, az iskolának jobban kellene építkeznie a tananyagot jobban a korosztályhoz illeszteni, projektszerűen a az irodalmat a többi tantárggyal összhangban, elemezve oktatni. Így lehet egy kitűzött célt elérni, ami lehet akár Orwell megértése is.

Miért kel tudni Orwell műveit megérteni?

A kritikus gondolkodás a legfontosabb ellensúlya egy rossz hatalomnak. Ha tudjuk értelmezni az állatfarmot, vagy az 1984-et, akkor megérthetünk egy elemző, kritikus cikket is (bármely politikai oldalról), ami a kormányzás rossz irányára, vagy éppen nagyon veszélyes úton halad. Ha olyan gyerekeket nevelünk ki, akiket ez nem érdekli, mert fárasztó ezzel foglalkozni, mert nem szórakoztató, akkor ezzel fogjuk az ostobaságot politikai erővé emelni.

Miért pont Orwell-t emeltem ki? Mert a Háborús naplója alapján úgy gondolom ő volt az, aki hihetetlen tisztánlátással tudta az aktuális világpolitikai történéseket elemezni. A Szovjetunióban történő veszélyes folyamatokra már akkor felhívta a figyelmet, amikor még a II. világháborús angol propaganda teljesen a szovjetek mellett állt. Több oxfordi angol értelmiségi is kommunista párti volt, amit az NKVD (szovjet titkosszolgálat) ki is használt, később a hidegháború alatt is.

Cél világos: a diákok bizonyos százalékának el kell sajátítania ezt a kritikus gondolkodást, mert ők lesznek az újságírók, jogászok, politikusok, a politika ellensúlyai, többségnek meg meg kell érteni az üzeneteiket. Ezt nem szabad lejjebb adni, mert akkor csak birkákat fogunk nevelni, ami csak a történelmi borzalmak megismétlődéséhez vezethet.

Mit tehet az iskola?

Szülői támogatás nélkül semmit. Először is a kötelező olvasmányokat a megfelelő korban kell követelni, nem akkor, amikor még a túl fiatal gyerek esélytelen, hogy megértse. Általános iskolának az alapozásról kellene szólnia, arról, hogy elfogadja az iskola iránymutatásait, ha majd később kap egy kötelező olvasmányt értse annak célját, és rágja át magát rajta, akkor is ha az egy kicsit nehéz, majd órán elemezzék ki. Lehet Nyilas Misire is mint nyavalygóra tekinteni, de az a helyzet, hogy ha valaki csak ezt látta meg a könyvben akkor tényleg kár volt elolvasni. Egy klasszikus irodalmi mű legtöbbször egyben az adott kor lenyomata is. Móricz Zsigmond szegény családban nőtt fel, olyan korban, amikor még nem volt egyértelmű, hogy egy paraszti család gyereke a Debreceni Református Kollégiumba mehetett tanulni, sőt! Olyan közegbe került, ahol a származása miatt eleve kilógott a sorból. Ha kicsit is a helyébe tudjuk magunkat képzelni, akkor megérthetjük, miért nem volt tele önbizalommal. Ha az irodalom oktatás feladata, hogy megtanuljunk mások helyzetével azonosulni, akkor miért könnyebb Harry Poterrel azonosulni, mint Nyilas Misivel? Azért mert kényelmesebb, közelebb áll az újságírók által képviselt középosztály életéhez, mint egy szegény faluban megrekedt fiatal. De ma is sokan küzdenek Magyarországon a hátrányos megkülönböztetéssel a származásuk miatt, akiknek az egyetlen kitörési útjuk az oktatás lenne. Igen ez egy kényelmetlen téma, amivel középiskolában foglalkozni kellene. Szerintem ehhez közelebb áll Nyilas Misi, mint Harry Potter.

Mikorra növünk fel hozzá?

Valóban a mélyebb elemzéseket és a nehezebb olvasmányokat, az irodalomtörténetet a gimnáziumok fakultációira és az egyetemi szemináriumokra kellene hagyni? Én reál szakos gimnáziumba jártam, majd egyetemre is reál szakra jártam, így én ebből ki is maradtam volna. Szerintem jó, hogy gimnáziumban a rendes irodalomórák órák keretei közt megtanulhattam a kritikus gondolkodást, láthattam a történelem és az irodalom összefüggéseit, és ezért hálás vagyok a tanáromnak. Sokan unták az órákat, de ez nem lehet a mérce. Sokan nem fognak szeretni olvasni sem a Légy jó mindhaláligot, sem a Harry Pottert, de a fent említett színvonal fenntartása nagyon fontos, nem igazíthatunk azok igényéhez, akik egyéb gondok miatt nem tudják a lépést tartani, azoknak azt kell megoldani és nem a színvonalat lejjebb adni.

Oktatás Több sebből vérzik, a színvonal csökkentése pedig csak látszatmegoldás. Cél, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni, elemezni, legyen kreatív, amiben tény, hogy a mai iskolák gyengék. Erről nem a régi írók tehetnek (hogy nem értjük már őket) és nem is a történelem. Csakis mi lehetünk a hibásak.

0 Tovább

Kell-e külön agy a matekhoz?

Az ezer sebből vérző oktatásunk egyik sarkalatos pontja a természettudományi oktatás, annak színvonalának rohamos hanyatlása. Miért kell ezekkel a tudományokkal külön foglalkozni, miért tűzte ki célul a kormány is a műszaki, informatikai és természettudományos támogatásának bővítését? Legegyszerűbb válasz a következő: ma rengeteg olyan cég van jelen itt Magyarországon is, aki érdekelt a műszaki fejlesztésekben és igényli a jól képzett, ám olcsó munkaerőt, ami eddig itthon remek ár-érték arányban volt elérhető. Az nem kérdés, hogy manapság egy műszaki, informatikai végzettséggel rendelkező diák jó esélyekkel indul a munkaerőpiacon az állásokért, így érthető, hogy a kormány is abba fektetné az pénzt, ami legjobb befektetésnek ígérkezik.

A technikai fejlődésnek sokat köszönhetünk, mivel nem csak az életünk vált kényelmesebbé, de az életminőségünk is sokat javult az utóbbi száz évben, például jobb eséllyel élünk túl súlyos betegségeket. Régi szép időkben egy horzsolás is könnyen halálos vérfertőzéssel végződött, egy anya is sokszor sirathatta halott gyerekét, ezeket az időket joggal nem sírjuk vissza. Ezek elkerülését mind a műszaki tudományok fejlődésének köszönhetjük. Ezek a tudósok feltalálók régen sem a földből nőttek ki, hanem egy oktatási folyamat végeredményei voltak, valamint valamilyen módon a rendszer honorálta az erőfeszítéseiket.

Ma szerteágazó tudományos világban arányaiban több ilyen végzettségű emberre lenne szükségünk, ehhez képest kutatások eredménye szerint (Osborne J.–Simon, S.–Collins, S. 2003) a közoktatásban résztvevő diákok érdeklődése az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökken a természettudományos tárgyak iránt. A természettudományi ismeretek hatékony oktatása nélkül elképzelhetetlen a 21. század további technikai fejlődése, de e mellett fontos egyfajta általános természettudományos alapműveltség, mivel ennek segítségével választhatjuk el az áltudományos megtévesztést a valódi innovációtól. Például: nem nehéz belátni, hogy egy kuruzsló kezünkbe ad egy hatástalan gyógyszert, nélkülözve azokat a kutatásokat, fejlesztéseket, amikre egy rendes gyógyszergyárnak rengeteg pénzt kell költenie, jóval nagyobb profitra tesz szert, egyszerűen csak az butaságot kihasználva. Ezek kiszűréséhez nem kell orvosi egyetemet végezni, elég lenne csak a középiskolai tananyagra figyelni.

Egy részről eleve a szülő is elfogadja, hogy a matek ill. fizika megértéséhez „egy külön gondolkozás” szükséges. Így felmenti a gyerekét ennek elsajátítása alól, ezzel megfosztva egy versenyképes tudás megszerzésétől. Sem a matek, sem a fizika, sem a természettudományos tárgyak megértéséhez nem kell külön agytípus, ezeket bárki megértheti, csak több időt kell rá szánni. Tévedés azt hinni, hogy aki tehetséges az nem fektetett a tudása megszerzésébe sok időt. Még nem találkoztam olyan tehetséges fizikussal, aki nem sok-sok munkaórával szerezte meg a tudását. Tehetséges ember lehet, hogy gyorsabban haladhat, mint egy nem tehetséges, de szorgalom nélkül a tehetséges sem fog sokáig jutni. Például a matematika esetében azért van szükség kitartó szorgalomra, mert ez a tantárgy építkezik, ha valaki lemarad a törtek megértésénél, akkor az arányosságot sem fogja érteni, sem a geometriát, sem a kémiát, a fizikát pedig jobb ha el sem kezdi. Sok szülő úgy látom, a hiányosságok bepótolása helyett, elfogadtatja a gyerekével, hogy ez neki soha sem fog menni. Így kerül aztán középiskolába az a sok súlyos hiányossággal küzdő fiatal, aki már ekkor elvérzett a munkaerőpiac versenyén.

Természettudományok alapvetően épülnek egymásra, matematika az összesnek az alapja, annak elsajátítása nélkül például lehetetlen fizikát vagy kémiát tanulni. Jól látszik: a mai oktatás rosszul építkezik, túl sok gyereknél hiányoznak az alapok, sok bukott diáknál kiderül nem csak az adott év tananyagával vannak gondjai, hanem visszamenőleg rengeteg dolog nincs a helyén, szinte alapvető dolgokat nem értenek (tipikus példa a törtek értelmezése), azaz ha a diák egyszer lemarad, akkor többet senki sem segít neki felzárkózni, így a tudás romokra épül. Így nehéz lesz a műszak karok feltöltése, hiszen ezeket egyetemen nem lehet bepótolni, így ha létszámot valóban növelni akarjuk, akkor viszont a diploma minősége fog romlani, aminek egyszer a munkaerőpiacra is visszahat. Azaz egy fejlesztőcég elmegy oda, ahol a pénzéért megkapja a megfelelő tudást.

Jelen pillanatban műszaki és informatikai állásokban bővelkedünk itthon és Európa szerte is, ezt pedig csak jó minőségű oktatással lehet kihasználni. Olyan oktatással, ami valóban hangsúlyt fektet a természettudományos képzésekre is, biztosítja a megfelelő óraszámot ennek elsajátításához, és a fent említett megfelelő építkezésre is ügyel. Sajnos a döntéshozók túlnyomó többsége nem természettudományos beállítottságú, így nyilatkozhatnak olyan sületlenségeket, mint Czunyiné Bertalan Judit 2014-2015-ös tanévet évértékelő beszédében. Bizony szükség van a kémia tudás megfelelő elmélyítésére már általános iskolában is (például reakcióegyenletek felírására), mert arra kell építeni a középiskolai anyagot, majd az egyetemit, így lehet csak olyan tudást építeni, ami nemzetközileg is versenyképes lesz. E mellett sok problémát jól lát az államtitkár, de ezekre olyan megoldásokat várunk, amik a megszerzett tudás minőségében is meglátszik.

(lásd még: felsőoktatási koncepció)

0 Tovább

Angela Merkel vs Orbán Viktor - avagy a politikai tehetségről

Angella Merkel és Orbán Viktor összehasonlítása nem a hasonlóságon, hanem a különbségeken alapul. Ők a mai európai politika két szélső kontrasztja, ami egyben a lehetséges jövőt is előrevetíti. Angela Merkel jövőképét mi Magyarok egyszerűen nem érthetjük, a másiknak pedig egyszerűen nincs jövője.

Először is Merkel szándéka szerint az összes háborús menekültnek segítséget nyújtana, a mellett, hogy eddig sem volt a korlátlan befogadás híve, emlékezzünk csak a kenyai kislány esetére az iskolában, neki a személyes és politikai konfliktust is felvállalva megkísérelte elmagyarázni, hogy Németország nem fogadhat be minden külföldről érkezőt. Itt érhető tetten Angela Merkel elvhűsége. Valószínűleg véleményét előzőleg jól átgondolja, majd ehhez tartotta is magát. Sokan szemére vetették, hogy lassan dönt erre a németek már a merkel igét is megalkották, de be kell látni hogy egy bonyolult probléma megértéséhez idő kell.

Szíriai menekültek esetében is hasonló a helyzet. Belátta, hogy a határokat lehetetlen lezárni, de a háborús menekülteken segíteni kell. Valószínűleg számoltak azzal is, hogy a háborús menekültekkel együtt érkeznek majd olyanok is, akik valójában a puszta jobb lét reményében jönnek. Világosan kimondták, hogy őket vissza fogják küldeni. Ha figyelünk mit mond, akkor a szándékai világosak, amihez tartja is magát. Ezzel válik hitelessé a személye és a politikája. Elveit akkor is vállalja, ha ezzel politikai népszerűsége csökken, meglebegtetve akár a lemondás lehetőségét is.

Ezzel szemben Orbán Viktor csupán látszólag mozog egy azon elvek mentén. Önellentmondásairól rengeteg példát találhatunk, kár lenne itt a helyet pazarolni, inkább gondoljunk bele ennek hátterébe és káros következményeibe. Miniszterelnöki hivatal Orbán Viktor vezetése alatt különösen sok figyelmet fordít a kommunikációra. Ennek kapcsán több név is előkerült: Habonyi Árpát, Giró-Szász András, Rogán Antal. Ennek az apparátusnak azért is lehet nehéz dolga, mivel néha elég meredek fordulatokat kell megmagyarázniuk. Ilyen lehet az Oroszok felé közeledés lenyomása a nép torkán, egy olyan párttól, aki 90-es években még leghangosabban követelte az orosz csapatok kivonását. Ez annyira jól sikerült, hogy a jobbik segítségével ma már a jobboldaliak igazi oroszbarátok lettek.

Orbán Viktor Angela Merkellel szemben jogi végzettsége van, amit sohasem gyakorolt, szinte rögtön a nagypolitikába vetette bele magát. Ez kapcsolatok nélkül nyilván lehetetlen lett volna. Ezzel szemben Merkel fizikusként végzett miután kutatói pályán dolgozott. Itt valószínűleg a szakmájából fakadóan komplex problémák megoldásban, átlátásában szerzett gyakorlatot, itt szokhatta meg, hogy bizonyos feladatok hosszabb gondolkodást igényelnek, illetve nagyobb szellemi erőfeszítést. Ilyenek kapcsán más lesz az ember világnézete is. Ösztönösen egy lépéssel tovább gondolkodik, jobban elemzi a következményeket, akár hosszabb távon is. Orbán Viktor politikájában ez tetten sem érhető. Ha belegondolunk, hogy ő csupán politikai tapasztalatokkal rendelkezik, akkor ez világos is. A kormány legtöbb intézkedése leginkább politikailag átgondolt, de sajnos ez csak egy paraméter a sok közül, amit számításba kellene venni. Vegyük a rezsicsökkentés példáját: itt egy gyors választás előtti népszerűségszerzés reményében lényegében az energiaszolgáltatás színvonalát kockáztatta. Vagy vegyük azt a kijelentését, hogy szerinte a környezetvédelem baloldali téma. Érdekes, mert az ember hatása a környezetére megkérdőjelezhetetlen, szóval, ha jobboldali nem fog szenvedni a szárasságok miatt? Ez azért nem politikai kérdés, inkább olyan téma, ami tudományosan alátámasztott tényekre alapul, súlyos veszélyekről, ami a következő generációt fogják érinteni. Ezt a kérdést kár pusztán politikakánt értelmezni.

Végül a menekült politika: ezzel nem csupán itthon szerezhet olcsó politikai előnyt, hanem külföldi szövetségeseket is találhat. Ezzel végre nem szigetelődünk el, ellenben az ország súlyos demográfiai problémáját fedi el, ami a gazdasági lemaradásunk miatti elvándorlással kombinálva tulajdonképen a létezésünket fenyegeti. Ma meg tudjuk védeni a határainkat, de jelenleg nem látom, hogy száz év múlva ki fog itt bármit is védeni.

 

Fontos látni, hogy egy miniszterelnöknek (ahogy ezt maga Orbán is mondta) valóban nem egy szakterületen kell jónak lennie, hanem több területre kell rálátnia és azokat összehangolni. Így a miniszterelnöknek kell összefognia a külpolitikát, gazdaságot és a belpolitikát. Többek közt Antal József fia, Antal Péter is méltatja Orbán politikai tehetségét, de ezzel vitatkoznom kell. Szerintem csupán arról van szó, hogy ő az első miniszterelnök, aki erre helyezte legjobban a hangsúlyt, ami egyben a magyar társadalomnak, így az újságíróknak is újdonságként hatott. Orbán tanulva az elődei hibáiból a fajsúlyos gazdasági kérdéseket megpróbálja mindig gyorsan, a nyilvánosságot kerülve letudni. Tulajdonképen egy gazdasági reform Magyarországon szinte a politikai bukással egyenlő. Ehhez szükség van egy széles szavazórétegre, akik a görögökhöz hasonlóan könnyen elhiszik, hogy mindig létezik könnyebb út, de kellően rövidlátóak ahhoz, hogy ne kérjék számon időben az aktuális politika hibáit. De ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy viszont aki átlátja és teheti (márpedig az EU-n belül elég könnyű) egyszerűen elhagyja az országot, valószínűleg örökre, ezzel sok értékes munkaerőt veszítve.

Ideális esetben a demokráciának olyan pártokról kellene szólnia, akiknek világos gazdasági és ideológiai céljai vannak. Például egy szocialista pártnak igazi szocialista politikájának kellene lennie, amire, ha megvan a társadalmi igény, akkor ő szerez többséget, a szélsőjobboldali rasszista pártnak, meg rasszistának és szélsőjobbnak. Ezzel szemben ma egy ideológiák között ügyesen manőverező kormányunk van, aki ha kell kommunista, ha kell szélsőjobboldali, a politikai paletta teljes skáláját bejárja, attól függően, mivel lehet több szavazatot nyerni a választásokkor. Így sem mi, sem a külföldi befektetők (akik végső soron munkát adnának nekünk) nem tudhatják mire számítsanak. Az a szűk réteg aki hatalomra juttat egy pártot, nem biztos, hogy azonos azzal, akik az ország gazdasági motorjai lennének. Rezsicsökkentéssel bravúrosan lehetett választást nyerni, de az világos, hogy ezzel nem lesz több orvos, nem lesz jobb az oktatás és nyugdíjunk sem lesz. Ezekkel a témákkal meg egyszerűen nem foglalkoznak, mert politikailag veszélyes, erről hallgatni kell. De egyszer be fog szakadni az a tető és oda lesz a politikai tehetség. Ahhoz, hogy fajsúlyos pozícióban jó döntéseket hozzunk valódi tehetség kell, nem csupán egy területen, itt valószínűleg a politikusi karrierje előtti életpályája árulkodó lehet, talán érdemes utánaolvasni. Ez nem jelenti azt, hogy minden tudós egyben jó politikus lenne, de Angela Merkel letett előtte is valamit az asztalra, majd a politikai rostán is átverekedte magát míg kancellárasszony nem lett

0 Tovább

elérhetőség

Észrevételeket, írásokat a következő címre várjuk:

nyugatiszel (kukac) yahoo.co.uk

Követők

Bódi Tamás Kágyilló gitta01 Habsburg

Reblog