Nyugatiszél

Ha valaki egyszerűen közelít meg egy ilyen összetett problémát, az semmiképen nem egy mély intellektusra vall. A nők nemszülése mögött ezernyi ok van, egyrészt specifikusan Magyarországon a siralmas ellátórendszerek kilátástalansága, bizonytalanság a mindennapokban, és a ránk jellemző pesszimizmus sem ad plusz motivációt. Másik az egész világra jellemző változás: a nőknek immár a nevelésükkel más életcélok elé állítják a szülei (legalábbis nyugaton), valamint a szétdarabolódott családok is megnehezítik a gyereknevelést, főleg a kezdeti időszakban, mikor a csecsemőgondozás az anya rengeteg idejét rabolja el.

Ha egy politikus közelíti meg ezt a témát ilyen egyszerűen, akkor azt hiszem joggal szomorodunk el, mert felháborodni felesleges. Nem tudom, hogy Kövér László mennyire fajsúlyos politikus a FIDESZ-en belül, de mindenképpen egy olyan személy akire figyel a média és a választópolgár is, így a párt, ezen keresztül a párt politikájának egy arca lesz. Így azt a következtetést kell levonnom, hogy a Magyarország egyik legsúlyosabb problémájáról pártnak messze nincs átfogó képe, valamint sejthetően a megoldáshoz sincs semmi ötlete. Nem mondhatom, hogy ez az ötlettelenség kirívó lenne, de most sikerült egyben a választó nők érzelmeibe is beletaposni.

Én csupán sejthetem, milyen érzés lehet egy nőnek manapság olyan elvárásokkal felnőni, amik nem kicsi ellentmondás elé állítják őket: építs karriert, tanulj, dolgozz, de e mellett szülj gyerekeket is, mert fogyás megállításához minimum három, de inkább négy gyerek kellene. Ez a kettő teljesen kizárja egymást. Ha egy nő ma elsősorban a munkája folyamán az intellektuális vágyait szeretné kielégíteni, aligha várhatjuk el tőle, hogy egy sokgyerekes anya legyen belőle, annak csak szenvedés lenne a vége.

Nemrég egy társasággal ebédeltem, ahol a harmincasok, negyvenesek mellett ült egy fiatal pár is. Egyik korosabb férfi elkezdte ugratni a lányt a teherbeeséssel, utalva arra is, hogy ciki lenne. Az első pillanat után szóvá kellett tennem, hogy ez a pár elmúlt huszonnégy éves, és engem az anyukám huszonkét évesen szült. Mégis nem furcsa, hogy az a generáció viccel egy huszonnégy éves lánnyal a terhességgel, mintha még csak egy tizenhat éves tinédzser lenne, akinek a felesége is korábban szült. Egy generáció elég volt ahhoz, hogy megváltozzon a gondolkodás, és furcsa legyen egy huszonnégy éves lány terhessége, pedig a viccelődő illető Kövér László elvhíve. Ehhez hozzá kell tenni, hogy egy holland kutatás szerint, ha valaki 90%-os eséllyel szeretne két gyereket szülni, annak az első gyereket 27 évesen kell vállalnia. Innen nézve a fent említett lánynak nem valószínű, hogy lesz kettőnél több gyereke, így Magyarország népességnövekedésén valószínűleg ő már nem fog segíteni, de a késői szülést egyben a mi elvárásaink és a mai megszokott elnyúló tanulás együttesen okozza.

Azt gondolom Kövér László is belátja, ha kollektíve leteremtjük a magyar lányokat, akkor ezzel nem fogjuk a családalapítási kedvüket növelni. De mégis miért nem hajlandóak, sem az egészségügyi rendszert megreformálni, javítani az óvodai ellátórendszeren, növelni a bölcsődék számát? Ha a szülés nem az orvos lefizetésével kezdődne, akkor egy elég jelentős lelki tehertől kímélné meg a kormány a leendő szülőket. Ez sem old meg minden problémát, de egy kezdeti pici lépésnek elég lenne, ami kapcsán már beszélhetnénk a gyerekvállalás ösztönzéséről, mert látnánk, hogy a kormány is valóban motivált ebben.

A titkos társaságokat sokkal több legenda övezi, mint az valójában indokolt lenne. Természetesen mindig körüllengi a misztikum azokat a dolgokat, amiket kevéssé ismerünk, így a titkos társaságok sem lehetnek kivételek, természetükből fakadóan. Emberi természet jellemzője, hogy amit nem ismer, attól fél is, így a titkos társaságok is sokszor s bizalmatlanságot ültette el az emberek fejében, legyen szó szabadkőművesekről, vallási közösségekről, vagy egy egyetemi társaságról.

Titkos társaságok a múltból

Elsőként (a teljesség igénye nélkül) a keresztényeket kell megemlítenem. Bár a Római Birodalom kezdetekben toleráns volt különböző népek vallásával szemben, de a császárság korában az állam már szigorúan lépett fel a keresztény közösségekkel szemben, valószínűleg a birodalomban jelentkező gazdasági és politikai krízisek miatt. Így a hívőknek, akik a romló életkörülményeik egyetlen menedékét a keresztény gyülekezetekben látták, kénytelenek voltak titokban találkozni. Ennek kapcsán a nem keresztény lakosság körében elkezdtek terjedni a rémtörténetek arról, mik is folynak egy ilyen misén: gyerekek vérét isszák, szüzek feláldozása, vagy a Qou Vadis-ból jól ismert történet: Néró hívei felgyújtották Rómát, hogy a császáruk gyönyörködhessen az égő városban, de ezt nem volt nehéz később a keresztényekre fogni, és rájuk zúdítani a népharagot. Ha a keresztényeket lecseréljük zsidókra, akkor máris a jól ismert európai progromokat kapjuk meg. Politikusoknak valószínűleg mindig kézenfekvő eszköz lesz a nép félelmét egy védtelen kisebbség ellen fordítani, így el lehet terelni a figyelmet a valódi problémákról és veszélyekről.

A másik mindenképpen említésre méltó társaság a szabadkőművesek. Eredetét nem ismerhetjük pontosan, de számomra legelfogadhatóbb magyarázat, ha a céhek egy istentisztelethez hasonló rituáléjából eredeztetjük ezt a mozgalmat, aminek már 16. és a 17. században is van nyoma Skóciában. Igazi aranykorát viszont a 18. században a felvilágosodás korában élte. Ha megvizsgáljuk a magát a felvilágosodást, akkor az is egyértelmű lesz, miért is kellett titokban üléseket tartani: a felvilágosodás szakítás a középkor világnézetével, az egyházközpontú filozófiát felváltotta a természet mélyrehatóbb vizsgálata, ami a tudományok rohamos fejlődéséhez vezetett. Ahogy az egyház, úgy a politika is egy merev hierarchikus intézményrendszerrel rendelkezett, így az abszolút monarchiákban, vagy ehhez hasonlóan berendezkedő államok nem adtak lehetőséget semmilyen érdemi vitára, esetenként, mint a Habsburg Monarchia vagy az orosz cár titkosrendőrsége ezt igen hatékonyan üldözte is. Viszont az alulról, a megerősödött polgári rétegtől feláramló eszméknek nem lehetett gátat szabni, ezeknek lett a szabadkőműves páholyok egy biztonságos terepe. Lev Tolstoj Háború és Békéjében is előkerül ez a téma: a nyugati eszmék a napóleoni hadsereggel jutottak el Oroszországba, ahol az orosz arisztokraták hadifogolyként a francia katonákkal beszélgetve ismerkednek meg az otthon még ismeretlen gondolatokkal. Természetesen velük kapcsolatban is megindultak a rosszindulatú pletykák, sőt a mai napig összemossák őket a gyűlölködők hozzájuk nem köthető dolgokkal, vallásokkal. Az egyik páholyt látogató ismerősömtől halottam, hogy néha a legelképesztőbb alakok jelentkeznek tagoknak, például olyan, aki szentül hiszik, hogy ők őrzik a bölcsek kövét, a páholyvezető hiába tenné helyre, hogy ott ilyenről szó sincs, a misztikum mindig érdekesebb lesz, mint a rideg valóság, vagy egyszerűen a gondolkodás szabadsága.

Másik közismert példák az egyetemi társaságokból kinőtt politikai szervezkedések. Ebbe nem mennék bele, mert erről írnak a konteó blogok elég részletesen, az én ismereteim viszont meglehetősen hiányosak ezekről a társaságokról.

Féljünk-e tőlük

Ha a történelem távlatából nézzük, legtöbb esetben egy titkos társaság semmilyen veszélyt nem jelentett az ország lakosságára. De ezzel nem zárhatjuk ki, hogy ilyen biztosan nem volt, vagy jelenleg nem létezik ilyen. De figyelembe véve a sokszor túlzó misztifikálást, valamint gyakran valóban rosszindulatú vagy csupán tudatlan politikusok csupán eszközként használják őket, a sok téves információ miatt nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk.

Nekünk, választóknak jogos igényünk, hogy a minket is érintő gazdasági, politikai eseményekről értesülni szeretnénk, így egy titkos politikához is köthető csoportosulás egy nyilvánvaló gyanakvással fog minket eltölteni. De valóban ezek a társaságok az okai annak, hogy egyes eseményeket nem érthetünk meg? Ez egész egyszerűen a véges információbefogadási képességünkből, azaz a puszta emberi mivoltunkból fakad. Ha valamit nem tudunk teljesen megérteni (mert adott helyzetünkben lehetetlen), akkor azt egy egyszerűbb, számunkra elfogadhatóbb magyarázattal fogjuk helyettesíteni. Mondjuk ráfogjuk egy etnikai csoportra.

Abban megegyezhetünk, hogy egy megválasztott politikusnak a választókkal a megfelelő kapcsolatot kell tartania, de mi a helyzet az olyan gazdasági szereplőkkel, akiknek a súlya elég nagy ahhoz, hogy politikai befolyásuk is legyen, de nem választott közszereplők? Ekkor egy ilyen titkos találkozó egy remek alkalom a politikai és gazdasági elit eszmecseréjére, amiből nem kell azt hinnünk, hogy hermetikusan el lehet zárni az információkat, mert a mondás itt is igaz: ha két ember tudja ugyan azt a titkot, a titok nem titok többé. Ekkor felmerül a kérdés, miért nem szivárog ki akkor semmi érdekes? Mert lehetséges, hogy nincs is szó semmi különösebben érdekes dologról. Viszont el lehet kerülni a hűvös távolságtartást és egymásnak üzengetést, például ami a magyar kormányra annyira jellemző.

***

A titkos társaságok gyakran az új eszmék keltetői, amik valamikor egy hasznos tudássá nőheti ki magát, az ismeretlent pedig ne misztifikáljuk, mert attól nem leszünk nagyobb biztonságban, csak a gyűlölet szabadulhat el. A globális társadalom elég bonyolult rendszer, amit nem lehet teljes kontroll alatt tartani, így nem is döntheti el pár ember mi történjen, maximum a közös szándékot beszélhetik meg. Igaz viszont, hogy a technika fejlődésével ez a befolyás és a kontroll is egyre erősebb lehet, de ennek a legfőbb ellenszere a szabad gondolkodás, amihez az egyetlen út csakis a tanulás.

A felnőttek sajnos sokszor ezért nem tudják átadni a bölcsességüket a fiataloknak, mert nincs mit, azaz mi sem tudjuk a választ. Én most mégis megpróbálok olyasvalamit átadni, ami talán válasz a nehézségeikre, de nem oldja azt meg. Egy középiskolás fiú panaszát írta le egy híroldal, ami sok igazságot tartalmaz (az iskolarendszer csődjéről), de a valóság ennél árnyaltabb.

Nagybetűs életre ki készít fel?

Amin legjobban megakadt a szemem az az állásinterjúkra való felkészítés volt, pontosabban annak hiánya. Életem folyamán számos állásinterjún voltam már, Magyarországon de külföldön is. Valóban nem kérdezik sehol sem a nyelvvizsgád eredményét, sem a jegyeidet, de a leghíresebb költők életét és gondolatait sem fogják kikérdezni. A furcsa az, hogy bár lehet készülni egy állásinterjúra, de ezt az iskola sohasem fogja megtenni. Mert úgy nem is lehet, ott a személyiségedre kíváncsiak, valamint a bérigényedre , és kis részben a munkatapasztalatodra, ha van. De a személyiséged otthon a szülői minta alapján alakul ki, majd az iskolai közösségben továbbformálódik, de a tanárok itt nagyrészt tehetetlenek. Egy tanár feladata a diák lelkének ápolása is, de mégis egyszerre egy osztálynyi gyerekre kell koncentrálnia egyszerre, amit nyolc maximum tizenkét évig kísér, így nyilvánvalóan a szülői hatást alig kompenzálhatja. A munka folyamán sok ismeretlen és kellemetlen problémát kell megoldani, ami hasonló például a kétszikűek magolásához. Ezért aki ezeken a tantárgyakon jól teljesít, valószínűleg más feladatokban is hasonlóan jó lesz majd.

Az iskolarendszer nem jó

De ha nyitott szemmel járunk, akkor látnunk kell azt is, hogy a világ és a társadalom körülöttünk olyan gyorsan változik, amit az iskolarendszer nem követhet, mert ilyen gyorsan nagyon nehéz egy reformot véghezvinni. Ma a társadalmunk családok helyett inkább egyénekből áll, akik ezt sokszor magányként élik meg. Ez az elszigetelődés egy kamaszt érzékenyen érinthet, de az iskola nem pótolhatja a szülőket és a barátokat, akivel beszélgetni lehet. Igen ma a barátok facebook-on tartják a kapcsolatot, ahol a beszélgetések ellaposodnak, a családok pedig szétesnek és a szülők rengeteget dolgoznak, így a gyerekre nem marad idő, de itt az iskola lényegében szintén tehetetlen.

Szeretnének a diákok magolás helyett kreatívabb órákat? De mi is az a kreativitás, hogyan lehet felébreszteni? Miközben ezt a bejegyzést írom, magam sem tudnám megválaszolni. Ezer okot tudnék mondani miért ne írjam meg, de mégis megteszem. De ezt sem az iskola miatt teszem. Egy tanárom se mondta meg nekem mit kellene alkotnom, ez egy belső indíttatás, amiben csak segítség lehet. Nekem az iskolában a matek és fizika feladatok megoldása volt a kreativitás, ami kielégített, ma a blog írás és a munkám. De a tantárgyak önmagukban nem bűnösek. Ha lenne valaki a családban, mint nekem, aki a kertben virágzó barackfán megmutatta a megkötött bibét, így a biológia óra is máshogy telt. De a nagypapát nem pótolhatta a tanár.

Mi a kreativitás?

Kreativitás egy felébreszthető személyiségjegy, de el is lehet nyomni. A mai világban ezt erősíteni kellene, mert az automatizálás előretörésével egyre kevesebb tanulható, ismételhető feladatot kell majd embereknek elvégeznie, ezeket alkotói munkáknak kellene felváltania. De kérdés, hogy ez valóban csak az iskola feladata-e. Szülőknek nehéz ezt kezelnie, mert nem válhat mindannyiunkból pedagógus-pszichológus, hogy a technológiai és társadalmi változásokra a lehető legprofibban reagáljunk. Elég egy példát említenem: a mai gyerekek a számítógépes játékokon nőttek fel. Ezek egy olyan ingergazdag élményt nyújtanak, amihez képest egy kémiai kísérlet dögunalom lesz. Bizonyított tény, hogy teljesen máshogy képes koncentrálni és figyelni egy olyan gyerek aki társasjátékokon nevelődött, ahol egyben az egész környezetre kell figyelni, mint az aki egyoldalúan egy monitorra fókuszál, talán ezt nem is kell mélyebben magyarázni. Félreértések elkerülése végett én nem vagyok a technikai fejlődés ellen, sőt! De nem árt óvatosnak lenni és hallgatni olyan tanulmányokra is, amik ennek veszélyeire hívja fel a figyelmet. (Itt olvasható Steve Jobs véleménye az iPad használatáról családon belül. Nagyon tanulságos.) Mit tehet ilyenkor a szülő? Tiltsa el és ezzel erősítse a gyerek esetleges függőségét. Állítson fel világos és betartható szabályokat? Ez utóbbi amilyen egyszerűen hangzik, annyira bonyolult, rengeteg olyan ismeretre lenne szükség, amit a legtöbb mai szülő egyszerűen nem tudhat.

Rossz hír a mai kamaszoknak: a problémát jól látják az oktatás elavult, de sajnos nem is tarthat lépést a változásokkal, mert egyszerűen nem képes rá, sem itthon sem nyugaton. Rengetek cikk születik a mesés finn oktatásról, de azt sem lehet egy az egyben átültetni, mert ők sem négy év alatt fejlesztették ilyen szintre. Az iskolareform mellett pedig a legfontosabb a szülők felkészítése a technika eszközök kezelésére, ha erre van egyáltalán bármilyen lehetőség. Elképzelhető, hogy az egyetlen megoldás, ha hagyjuk felnőni a kamaszokat, hátha ők bölcsebbek lesznek és találnak egy fájdalommentes utat.

Akinek nincs elég pénze a magánklinikára, kénytelen itthon a magánorvosokra költeni, ha részben ki szeretné kerülni a magyar közegészségügyet. De mivel a magánorvos képtelen a bejött jövedelemből egy saját diagnosztikai labort felépíteni, így ő is a kórház infrastruktúrájára lesz utalva. Ebből következik, ha valaki súlyosan beteg lesz, az esélyei itthon lényegesen rosszabbak lesznek, mint egy nyugati kórházban, bármilyen is ott az orvosok átlagos képzettsége. Magyar egészségügy katasztrofális helyzetéről mesélt nekünk Sándor Mária (a fekete ruhás nővér), számos cikk is íródott erről, például legutóbb a Szent-Imre kórházban mondtak fel tömegesen az altatóorvosok.

Ki a hibás?

Nélkülözve minden szofisztikált elemzést, középkori módszerekkel vegyük sorra ki a hibás:

• Az orvosok, mivel kapzsiak, zsebre dolgoznak és teljesen érzéketlenekkel a betegekkel, meg sem érdemelnék a fizetésemelést!
• Mi betegek, mert mindenki valamiért magát érzi a legfontosabbnak, mintha nem is létezne más a földön. Az orvos emberi mivoltáról meg tudomást sem veszünk, valamint az orvostudomány határairól, nélkülözve az ésszerűséget!
• A mindenkori kormány, mert tesz az egész problémára vastagon!
• Azok a vállalkozók, akik nem fizetnek adót, és miattuk az egészségügy nem kap elég pénzt!
• Az ingyenélők, akik befizetés nélkül használják!
• A gyógyszergyárak, akik csak bezsebelik a pénzt!

Remélem nem hagytam ki semmit. Ebből a listából világos, hogy bárkiből bűnös lehet. Viszont ha valóban szeretnénk megoldást találni, akkor ki kell zárni a vádaskodást és a valós viszonyokat figyelembe véve kell kiutat keresni.

Magoldás már elbukott

Volt egyszer egy szocialista-liberális kormány. Ez a kormány két megoldást ajánlott: MSZP az egybiztosítós rendszert, míg az SZDSZ a többszereplős szabadpiaci modellt preferálta volna. Érdemes felidéznünk az akkori történéseket, mennyire furcsa ötlet volt, mennyire idegen a gondolkodásunktól, hiszen azt hittük, az egészségügyet definíció szerint az államnak kell finanszíroznia és irányítania. Eredményt ismerjük, mi a nép ezt leszavaztuk, vizitdíjjal együtt.

Csináljunk most egy olyan visszatekintést, ami a mai siralmas helyzettel veti össze az akkori lehetőségekkel. Aki ma dolgozóként sorba áll a sok idős várakozó között az visszasírja a vizitdíjat. Ugyanis az a potom 300 vagy 1000 forint elég volt, hogy a komolytalan betegeket visszatartsa. Azzal, hogy elmaradt az egészségügy reformja, ma legtöbben magánorvoshoz járnak, alkalmanként kb. 10 000 forintot fizetnek kevesebb, mint egy óra beszélgetésért/kezelésért. A szülés költségeiről nem is beszélve. Ez a rendszer nem kis stresszt okoz olyanoknak, akiben egy kis lelkiismeret is van. Hiszen tudjuk, hogy az adónkon keresztül fizetünk a szoláltatásért, de mégis félünk a kockázattól és a személyes konfliktustól is tartunk, így a zsebünkbe nyúlunk. Ráadásul az összeg sem hivatalos, így nem lehetünk abban sohasem biztosak, kifizettük-e a tarifát. Elmondhatjuk, ma egy olyan fizetős egészségügy létezik, ami szabályzás híján egy sajátos maffiarendszerben működik.

E helyett lehetne ezt szabályozottan is csinálni: erre lenne való egy biztosító. Dolgoztam 2007-ben olyan cégnél, ami még kaffetéria rendszerben fizetett nekem extra egészségügyi pénztár számlára. Így a magánorvosoknál, egy bankkártyafizetéshez hasonló művelettel tudtam fizetni. Ez egy sokkal kulturáltabb módja magányszektor igénybevételének annak, akinek van rá pénze. Mivel virágoznak a magánrendelések, elmondhatjuk, ma is van még fizetőképes kereslet. Nyugaton ehhez hasonló rendszerben működnek a biztosítok, ott is a biztosítás nagy részét a munkáltató fizeti, amiért cserébe a miénknél fejlettebb infrastruktúrát vehet igénybe a beteg, mert a biztosítók ebbe is visszaforgatják a pénzt. Minden hibája ellenére például, ha valaki az USA-ban lesz rákos, akkor nem hagyják három hónapig szaporodni a daganatot, mint itthon, hanem azonnal a legfejlettebb diagnosztikai eljárással próbálják feltérképezni a daganatot, valamint az orvos nem szégyell konzultálni sebészekkel, vagy akár videóhívással az atlantai klinikával. Ezt ma egy magánorvos soha sem tenné meg, jó ha ad egy ambuláns lapot, mert itt mindennek bizalmasan, bizalmi alapon kell működnie.

Kérdés adott: vissza lehetne e térni egy megbukott reformtervezethez? Egyáltalán megértené-e a választók többsége ennek nyilvánvaló előnyeit? Hiszen a magányszektor bevonásával az állam koncentrálhatna azokra a területekre, ahol nem tudnak fizetni az egészségügyért. Így ez mindenki érdeke lenne. Azt kár előhozni, hogy akkor majd a gazdagok jobb szolgáltatást fognak kapni, mert ez most is így van, később pedig helyzet csak rosszabb lesz.

Mik a kormány tervei?

Ide belinkelhetnék valamilyen kormányzati dokumentumot a rendezésről, de fölösleges lenne. A jelenlegi kormány politikai érdeke az egészségügy veszni hagyása. Mivel Orbán nem hajlandó abba az utcába bemenni amivel az elődei megbuktak, valamint semmilyen liberálisnak nevezhető reformot nem fog engedni, így az összeomlás elkerülhetetlen. Biztosítói rendszer nélkül a saját zsebünkből lehetetlen lesz magunknak finanszírozni a gyógyításunkat, így itthon csak a leggazdagabbak kiváltsága lesz az egészséges öregkor.

(Orbán kormány politikai szempontok eleve a gazdasági érdekek elé helyezi, ennek hátrányairól itt írtam.)