A titkos társaságokat sokkal több legenda övezi, mint az valójában indokolt lenne. Természetesen mindig körüllengi a misztikum azokat a dolgokat, amiket kevéssé ismerünk, így a titkos társaságok sem lehetnek kivételek, természetükből fakadóan. Emberi természet jellemzője, hogy amit nem ismer, attól fél is, így a titkos társaságok is sokszor s bizalmatlanságot ültette el az emberek fejében, legyen szó szabadkőművesekről, vallási közösségekről, vagy egy egyetemi társaságról.
Titkos társaságok a múltból
Elsőként (a teljesség igénye nélkül) a keresztényeket kell megemlítenem. Bár a Római Birodalom kezdetekben toleráns volt különböző népek vallásával szemben, de a császárság korában az állam már szigorúan lépett fel a keresztény közösségekkel szemben, valószínűleg a birodalomban jelentkező gazdasági és politikai krízisek miatt. Így a hívőknek, akik a romló életkörülményeik egyetlen menedékét a keresztény gyülekezetekben látták, kénytelenek voltak titokban találkozni. Ennek kapcsán a nem keresztény lakosság körében elkezdtek terjedni a rémtörténetek arról, mik is folynak egy ilyen misén: gyerekek vérét isszák, szüzek feláldozása, vagy a Qou Vadis-ból jól ismert történet: Néró hívei felgyújtották Rómát, hogy a császáruk gyönyörködhessen az égő városban, de ezt nem volt nehéz később a keresztényekre fogni, és rájuk zúdítani a népharagot. Ha a keresztényeket lecseréljük zsidókra, akkor máris a jól ismert európai progromokat kapjuk meg. Politikusoknak valószínűleg mindig kézenfekvő eszköz lesz a nép félelmét egy védtelen kisebbség ellen fordítani, így el lehet terelni a figyelmet a valódi problémákról és veszélyekről.
A másik mindenképpen említésre méltó társaság a szabadkőművesek. Eredetét nem ismerhetjük pontosan, de számomra legelfogadhatóbb magyarázat, ha a céhek egy istentisztelethez hasonló rituáléjából eredeztetjük ezt a mozgalmat, aminek már 16. és a 17. században is van nyoma Skóciában. Igazi aranykorát viszont a 18. században a felvilágosodás korában élte. Ha megvizsgáljuk a magát a felvilágosodást, akkor az is egyértelmű lesz, miért is kellett titokban üléseket tartani: a felvilágosodás szakítás a középkor világnézetével, az egyházközpontú filozófiát felváltotta a természet mélyrehatóbb vizsgálata, ami a tudományok rohamos fejlődéséhez vezetett. Ahogy az egyház, úgy a politika is egy merev hierarchikus intézményrendszerrel rendelkezett, így az abszolút monarchiákban, vagy ehhez hasonlóan berendezkedő államok nem adtak lehetőséget semmilyen érdemi vitára, esetenként, mint a Habsburg Monarchia vagy az orosz cár titkosrendőrsége ezt igen hatékonyan üldözte is. Viszont az alulról, a megerősödött polgári rétegtől feláramló eszméknek nem lehetett gátat szabni, ezeknek lett a szabadkőműves páholyok egy biztonságos terepe. Lev Tolstoj Háború és Békéjében is előkerül ez a téma: a nyugati eszmék a napóleoni hadsereggel jutottak el Oroszországba, ahol az orosz arisztokraták hadifogolyként a francia katonákkal beszélgetve ismerkednek meg az otthon még ismeretlen gondolatokkal. Természetesen velük kapcsolatban is megindultak a rosszindulatú pletykák, sőt a mai napig összemossák őket a gyűlölködők hozzájuk nem köthető dolgokkal, vallásokkal. Az egyik páholyt látogató ismerősömtől halottam, hogy néha a legelképesztőbb alakok jelentkeznek tagoknak, például olyan, aki szentül hiszik, hogy ők őrzik a bölcsek kövét, a páholyvezető hiába tenné helyre, hogy ott ilyenről szó sincs, a misztikum mindig érdekesebb lesz, mint a rideg valóság, vagy egyszerűen a gondolkodás szabadsága.
Másik közismert példák az egyetemi társaságokból kinőtt politikai szervezkedések. Ebbe nem mennék bele, mert erről írnak a konteó blogok elég részletesen, az én ismereteim viszont meglehetősen hiányosak ezekről a társaságokról.
Féljünk-e tőlük
Ha a történelem távlatából nézzük, legtöbb esetben egy titkos társaság semmilyen veszélyt nem jelentett az ország lakosságára. De ezzel nem zárhatjuk ki, hogy ilyen biztosan nem volt, vagy jelenleg nem létezik ilyen. De figyelembe véve a sokszor túlzó misztifikálást, valamint gyakran valóban rosszindulatú vagy csupán tudatlan politikusok csupán eszközként használják őket, a sok téves információ miatt nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk.
Nekünk, választóknak jogos igényünk, hogy a minket is érintő gazdasági, politikai eseményekről értesülni szeretnénk, így egy titkos politikához is köthető csoportosulás egy nyilvánvaló gyanakvással fog minket eltölteni. De valóban ezek a társaságok az okai annak, hogy egyes eseményeket nem érthetünk meg? Ez egész egyszerűen a véges információbefogadási képességünkből, azaz a puszta emberi mivoltunkból fakad. Ha valamit nem tudunk teljesen megérteni (mert adott helyzetünkben lehetetlen), akkor azt egy egyszerűbb, számunkra elfogadhatóbb magyarázattal fogjuk helyettesíteni. Mondjuk ráfogjuk egy etnikai csoportra.
Abban megegyezhetünk, hogy egy megválasztott politikusnak a választókkal a megfelelő kapcsolatot kell tartania, de mi a helyzet az olyan gazdasági szereplőkkel, akiknek a súlya elég nagy ahhoz, hogy politikai befolyásuk is legyen, de nem választott közszereplők? Ekkor egy ilyen titkos találkozó egy remek alkalom a politikai és gazdasági elit eszmecseréjére, amiből nem kell azt hinnünk, hogy hermetikusan el lehet zárni az információkat, mert a mondás itt is igaz: ha két ember tudja ugyan azt a titkot, a titok nem titok többé. Ekkor felmerül a kérdés, miért nem szivárog ki akkor semmi érdekes? Mert lehetséges, hogy nincs is szó semmi különösebben érdekes dologról. Viszont el lehet kerülni a hűvös távolságtartást és egymásnak üzengetést, például ami a magyar kormányra annyira jellemző.
***
A titkos társaságok gyakran az új eszmék keltetői, amik valamikor egy hasznos tudássá nőheti ki magát, az ismeretlent pedig ne misztifikáljuk, mert attól nem leszünk nagyobb biztonságban, csak a gyűlölet szabadulhat el. A globális társadalom elég bonyolult rendszer, amit nem lehet teljes kontroll alatt tartani, így nem is döntheti el pár ember mi történjen, maximum a közös szándékot beszélhetik meg. Igaz viszont, hogy a technika fejlődésével ez a befolyás és a kontroll is egyre erősebb lehet, de ennek a legfőbb ellenszere a szabad gondolkodás, amihez az egyetlen út csakis a tanulás.
