Hogyan határozzuk meg az ember helyét a természetben? Alapvetően két úton indulhatunk el, ha az európai kultúrából indulunk ki: ha elfogadjuk a darwini elméletet, vagy ezt elvetve az egyik kreacionista elmélet mellett tesszük le a voksunkat. Ha ennek a két félnek a képviselője leülne egymással vitatkozni (vagyis inkább beszélgetni), biztos vagyok benne, hogy lenne egy közös nevező, amiben egyetértenének, azaz ma az ember valamilyen szempontból kiemelkedik a Föld többi élőlénye közül. A darwini elmélet követője szerint a hosszú fejlődésünk során jutottunk el addig, míg mi emberek sokkal komplexebb kommunikációra és szervezettségre lettünk képesek, mint a többi élőlény. Aki pedig valamilyen teremtésben hisz, ő az ember eleve elrendeltetésében hisz. Tulajdonképen az idevezető út a különbség, de mindkét elmélet az embert a környezete fölé helyezi.
A természet, amit féltünk, amitől félünk
Bár jelenleg rengeteg szállal függünk a környezetünktől, de ha figyelembe vesszük a tendenciákat, tulajdonképen folyamatosan ebből való kiszakadáson dolgozunk, miközben rettegünk ettől a távolságtól és visszavágyunk. Amitől eltávolodunk oda vissza nem mernénk térni. Nézzük meg az ember miért is akar kiszakadni a természetből? Ok egyszerű: a természet folyamatosan meg akar ölni minket. Elkezdtük földet művelni, hogy tartalékot képezhessünk az ínségesebb időkre, állatot tenyésztünk, hogy ne kelljen a vadászat szerencséjének kiszolgáltatni magunkat, fűtött házakba költözünk, hogy megóvjuk magunkat a természet viszontagságaitól, ezek mind egyfajta küzdelem a természettel szemben. Harcolunk a kórokozók ellen, a környezetünk apró gyilkosai ellen is.
Sokszor beszélnek a fenntartható fejlődésről, olyan értelemben, ami főleg a környezet megóvásáról és azzal összhangban élésről szól. De a fenti bekezdés értelmében maga a fejlődésünk az, ami nem lehet összhangban a természettel. A környezetünk sem állandó elég hosszú időtartalmat vizsgálva, több nagy kihalás is átformálta már a Föld élővilágát, de ha kisebb léptékeket nézünk, akkor is megfigyelhetjük, hogyan szorít ki az élőhelyéről egy jobban alkalmazkodó élőlény a gyengébbeket. Ez kicsiben ugyanaz a harc, amit az ember vív. Viszont míg egy fa, vagy erdő terjeszkedése, illetve pusztulása természetes körülmények között csupán kisebb környezetére hat, addig az ember mindennapos tevékenysége már hatalmas hatást gyakorol az egész bolygó élővilágára. Ha a fenntartható fejlődést úgy értenénk, hogyan is élhetnénk ezentúl összhangban a természettel, az egy nagyon fogós kérdés lenne. Mégis mennyit kellene feladnunk a megszerzett biztonságunkból, vagy a kényelmünkből ezért? Valószínűleg nagyon sokat. Valójában nagyon kevesünket érdekel olyan állat vagy növény kihalása, amivel soha nem találkozunk. Így igazából a motiváció elég kicsi.
Sokasodj , szaporodj és hajtsd uralmad alá a Földet!
Lehet a fenntartható fejlődést máshogy is értelmezni: folytathatjuk-e a fejlődést ebben az ütemben, a jelenlegi technológiai fejlesztési ütemben a Föld készleteit figyelembe véve. Ebben a definícióban a kérdés a fent említett harc fenntarthatósága a kérdés. Ezt, a valószínűbb hozzáállást feltételezve a fejlődésünkkel párhuzamosan a Földünket is átalakítjuk, kiszorítva mindent, amire nincs szükségünk. Jelenleg a pazarló táplálkozásunk miatt olyan sok termőterületet emészt fel az állattartás, ami nem tudja a növekvő igényeket követni. Ha majd például a mesterséges hús elterjedne, nem lenne többé szükségünk az állattenyésztésre sem, így azokat az erőforrásokat más szolgálatába állítanánk. Ebből a szempontból a fejlődés célja a természet meghódítása, lecserélése egy olyanra, ami számunkra jobban megtervezett, kiszámíthatóbb. Jelenleg a klímaváltozás az egyik legnagyobb kihívás az emberiség számára, de ki tudja? Lehetséges, hogy a jövőben gépekkel sikerül stabilizálni a légkört, így az időjárás is az ember irányítása alá kerül.
Jövőt nem jósolhatjuk meg. Lehet, hogy sikerül egy kompromisszumot kötnünk a természettel, de az is lehet,. Hogy a fejlődésünk olyan lendületet vett, mai elsöpri a Föld ma ismert élővilágát. Vajon az ember képes-e ezt túlélni? Figyelembe véve az alkalmazkodóképességét, valamilyen formában szerintem igen.
