A felnőttek sajnos sokszor ezért nem tudják átadni a bölcsességüket a fiataloknak, mert nincs mit, azaz mi sem tudjuk a választ. Én most mégis megpróbálok olyasvalamit átadni, ami talán válasz a nehézségeikre, de nem oldja azt meg. Egy középiskolás fiú panaszát írta le egy híroldal, ami sok igazságot tartalmaz (az iskolarendszer csődjéről), de a valóság ennél árnyaltabb.

Nagybetűs életre ki készít fel?

Amin legjobban megakadt a szemem az az állásinterjúkra való felkészítés volt, pontosabban annak hiánya. Életem folyamán számos állásinterjún voltam már, Magyarországon de külföldön is. Valóban nem kérdezik sehol sem a nyelvvizsgád eredményét, sem a jegyeidet, de a leghíresebb költők életét és gondolatait sem fogják kikérdezni. A furcsa az, hogy bár lehet készülni egy állásinterjúra, de ezt az iskola sohasem fogja megtenni. Mert úgy nem is lehet, ott a személyiségedre kíváncsiak, valamint a bérigényedre , és kis részben a munkatapasztalatodra, ha van. De a személyiséged otthon a szülői minta alapján alakul ki, majd az iskolai közösségben továbbformálódik, de a tanárok itt nagyrészt tehetetlenek. Egy tanár feladata a diák lelkének ápolása is, de mégis egyszerre egy osztálynyi gyerekre kell koncentrálnia egyszerre, amit nyolc maximum tizenkét évig kísér, így nyilvánvalóan a szülői hatást alig kompenzálhatja. A munka folyamán sok ismeretlen és kellemetlen problémát kell megoldani, ami hasonló például a kétszikűek magolásához. Ezért aki ezeken a tantárgyakon jól teljesít, valószínűleg más feladatokban is hasonlóan jó lesz majd.

Az iskolarendszer nem jó

De ha nyitott szemmel járunk, akkor látnunk kell azt is, hogy a világ és a társadalom körülöttünk olyan gyorsan változik, amit az iskolarendszer nem követhet, mert ilyen gyorsan nagyon nehéz egy reformot véghezvinni. Ma a társadalmunk családok helyett inkább egyénekből áll, akik ezt sokszor magányként élik meg. Ez az elszigetelődés egy kamaszt érzékenyen érinthet, de az iskola nem pótolhatja a szülőket és a barátokat, akivel beszélgetni lehet. Igen ma a barátok facebook-on tartják a kapcsolatot, ahol a beszélgetések ellaposodnak, a családok pedig szétesnek és a szülők rengeteget dolgoznak, így a gyerekre nem marad idő, de itt az iskola lényegében szintén tehetetlen.

Szeretnének a diákok magolás helyett kreatívabb órákat? De mi is az a kreativitás, hogyan lehet felébreszteni? Miközben ezt a bejegyzést írom, magam sem tudnám megválaszolni. Ezer okot tudnék mondani miért ne írjam meg, de mégis megteszem. De ezt sem az iskola miatt teszem. Egy tanárom se mondta meg nekem mit kellene alkotnom, ez egy belső indíttatás, amiben csak segítség lehet. Nekem az iskolában a matek és fizika feladatok megoldása volt a kreativitás, ami kielégített, ma a blog írás és a munkám. De a tantárgyak önmagukban nem bűnösek. Ha lenne valaki a családban, mint nekem, aki a kertben virágzó barackfán megmutatta a megkötött bibét, így a biológia óra is máshogy telt. De a nagypapát nem pótolhatta a tanár.

Mi a kreativitás?

Kreativitás egy felébreszthető személyiségjegy, de el is lehet nyomni. A mai világban ezt erősíteni kellene, mert az automatizálás előretörésével egyre kevesebb tanulható, ismételhető feladatot kell majd embereknek elvégeznie, ezeket alkotói munkáknak kellene felváltania. De kérdés, hogy ez valóban csak az iskola feladata-e. Szülőknek nehéz ezt kezelnie, mert nem válhat mindannyiunkból pedagógus-pszichológus, hogy a technológiai és társadalmi változásokra a lehető legprofibban reagáljunk. Elég egy példát említenem: a mai gyerekek a számítógépes játékokon nőttek fel. Ezek egy olyan ingergazdag élményt nyújtanak, amihez képest egy kémiai kísérlet dögunalom lesz. Bizonyított tény, hogy teljesen máshogy képes koncentrálni és figyelni egy olyan gyerek aki társasjátékokon nevelődött, ahol egyben az egész környezetre kell figyelni, mint az aki egyoldalúan egy monitorra fókuszál, talán ezt nem is kell mélyebben magyarázni. Félreértések elkerülése végett én nem vagyok a technikai fejlődés ellen, sőt! De nem árt óvatosnak lenni és hallgatni olyan tanulmányokra is, amik ennek veszélyeire hívja fel a figyelmet. (Itt olvasható Steve Jobs véleménye az iPad használatáról családon belül. Nagyon tanulságos.) Mit tehet ilyenkor a szülő? Tiltsa el és ezzel erősítse a gyerek esetleges függőségét. Állítson fel világos és betartható szabályokat? Ez utóbbi amilyen egyszerűen hangzik, annyira bonyolult, rengeteg olyan ismeretre lenne szükség, amit a legtöbb mai szülő egyszerűen nem tudhat.

Rossz hír a mai kamaszoknak: a problémát jól látják az oktatás elavult, de sajnos nem is tarthat lépést a változásokkal, mert egyszerűen nem képes rá, sem itthon sem nyugaton. Rengetek cikk születik a mesés finn oktatásról, de azt sem lehet egy az egyben átültetni, mert ők sem négy év alatt fejlesztették ilyen szintre. Az iskolareform mellett pedig a legfontosabb a szülők felkészítése a technika eszközök kezelésére, ha erre van egyáltalán bármilyen lehetőség. Elképzelhető, hogy az egyetlen megoldás, ha hagyjuk felnőni a kamaszokat, hátha ők bölcsebbek lesznek és találnak egy fájdalommentes utat.