Akinek nincs elég pénze a magánklinikára, kénytelen itthon a magánorvosokra költeni, ha részben ki szeretné kerülni a magyar közegészségügyet. De mivel a magánorvos képtelen a bejött jövedelemből egy saját diagnosztikai labort felépíteni, így ő is a kórház infrastruktúrájára lesz utalva. Ebből következik, ha valaki súlyosan beteg lesz, az esélyei itthon lényegesen rosszabbak lesznek, mint egy nyugati kórházban, bármilyen is ott az orvosok átlagos képzettsége. Magyar egészségügy katasztrofális helyzetéről mesélt nekünk Sándor Mária (a fekete ruhás nővér), számos cikk is íródott erről, például legutóbb a Szent-Imre kórházban mondtak fel tömegesen az altatóorvosok.
Ki a hibás?
Nélkülözve minden szofisztikált elemzést, középkori módszerekkel vegyük sorra ki a hibás:
- Az orvosok, mivel kapzsiak, zsebre dolgoznak és teljesen érzéketlenekkel a betegekkel, meg sem érdemelnék a fizetésemelést!
- Mi betegek, mert mindenki valamiért magát érzi a legfontosabbnak, mintha nem is létezne más a földön. Az orvos emberi mivoltáról meg tudomást sem veszünk, valamint az orvostudomány határairól, nélkülözve az ésszerűséget!
- A mindenkori kormány, mert tesz az egész problémára vastagon!
- Azok a vállalkozók, akik nem fizetnek adót, és miattuk az egészségügy nem kap elég pénzt!
- Az ingyenélők, akik befizetés nélkül használják!
- A gyógyszergyárak, akik csak bezsebelik a pénzt!
Remélem nem hagytam ki semmit. Ebből a listából világos, hogy bárkiből bűnös lehet. Viszont ha valóban szeretnénk megoldást találni, akkor ki kell zárni a vádaskodást és a valós viszonyokat figyelembe véve kell kiutat keresni.
Magoldás már elbukott
Volt egyszer egy szocialista-liberális kormány. Ez a kormány két megoldást ajánlott: MSZP az egybiztosítós rendszert, míg az SZDSZ a többszereplős szabadpiaci modellt preferálta volna. Érdemes felidéznünk az akkori történéseket, mennyire furcsa ötlet volt, mennyire idegen a gondolkodásunktól, hiszen azt hittük, az egészségügyet definíció szerint az államnak kell finanszíroznia és irányítania. Eredményt ismerjük, mi a nép ezt leszavaztuk, vizitdíjjal együtt.
Csináljunk most egy olyan visszatekintést, ami a mai siralmas helyzettel veti össze az akkori lehetőségekkel. Aki ma dolgozóként sorba áll a sok idős várakozó között az visszasírja a vizitdíjat. Ugyanis az a potom 300 vagy 1000 forint elég volt, hogy a komolytalan betegeket visszatartsa. Azzal, hogy elmaradt az egészségügy reformja, ma legtöbben magánorvoshoz járnak, alkalmanként kb. 10 000 forintot fizetnek kevesebb, mint egy óra beszélgetésért/kezelésért. A szülés költségeiről nem is beszélve. Ez a rendszer nem kis stresszt okoz olyanoknak, akiben egy kis lelkiismeret is van. Hiszen tudjuk, hogy az adónkon keresztül fizetünk a szoláltatásért, de mégis félünk a kockázattól és a személyes konfliktustól is tartunk, így a zsebünkbe nyúlunk. Ráadásul az összeg sem hivatalos, így nem lehetünk abban sohasem biztosak, kifizettük-e a tarifát. Elmondhatjuk, ma egy olyan fizetős egészségügy létezik, ami szabályzás híján egy sajátos maffiarendszerben működik.
E helyett lehetne ezt szabályozottan is csinálni: erre lenne való egy biztosító. Dolgoztam 2007-ben olyan cégnél, ami még kaffetéria rendszerben fizetett nekem extra egészségügyi pénztár számlára. Így a magánorvosoknál, egy bankkártyafizetéshez hasonló művelettel tudtam fizetni. Ez egy sokkal kulturáltabb módja magányszektor igénybevételének annak, akinek van rá pénze. Mivel virágoznak a magánrendelések, elmondhatjuk, ma is van még fizetőképes kereslet. Nyugaton ehhez hasonló rendszerben működnek a biztosítok, ott is a biztosítás nagy részét a munkáltató fizeti, amiért cserébe a miénknél fejlettebb infrastruktúrát vehet igénybe a beteg, mert a biztosítók ebbe is visszaforgatják a pénzt. Minden hibája ellenére például, ha valaki az USA-ban lesz rákos, akkor nem hagyják három hónapig szaporodni a daganatot, mint itthon, hanem azonnal a legfejlettebb diagnosztikai eljárással próbálják feltérképezni a daganatot, valamint az orvos nem szégyell konzultálni sebészekkel, vagy akár videóhívással az atlantai klinikával. Ezt ma egy magánorvos soha sem tenné meg, jó ha ad egy ambuláns lapot, mert itt mindennek bizalmasan, bizalmi alapon kell működnie.
Kérdés adott: vissza lehetne e térni egy megbukott reformtervezethez? Egyáltalán megértené-e a választók többsége ennek nyilvánvaló előnyeit? Hiszen a magányszektor bevonásával az állam koncentrálhatna azokra a területekre, ahol nem tudnak fizetni az egészségügyért. Így ez mindenki érdeke lenne. Azt kár előhozni, hogy akkor majd a gazdagok jobb szolgáltatást fognak kapni, mert ez most is így van, később pedig helyzet csak rosszabb lesz.
Mik a kormány tervei?
Ide belinkelhetnék valamilyen kormányzati dokumentumot a rendezésről, de fölösleges lenne. A jelenlegi kormány politikai érdeke az egészségügy veszni hagyása. Mivel Orbán nem hajlandó abba az utcába bemenni amivel az elődei megbuktak, valamint semmilyen liberálisnak nevezhető reformot nem fog engedni, így az összeomlás elkerülhetetlen. Biztosítói rendszer nélkül a saját zsebünkből lehetetlen lesz magunknak finanszírozni a gyógyításunkat, így itthon csak a leggazdagabbak kiváltsága lesz az egészséges öregkor.
(Orbán kormány politikai szempontok eleve a gazdasági érdekek elé helyezi, ennek hátrányairól itt írtam.)
