Nyugatiszél

Múlt héten konstatáltam, hogy a tojás ára majdnem duplájára emelkedett. A sajtó jól körüljárta ez a problémát. Persze mint minden csoda, ez is három napig tartott.

Természetesen elsősorban az EU-s rendeletet tették felelőssé, sőt alapjaiban kérdőjelezték meg a létjogosultságát. Felvetődött, hogy így valóban jobb minőségű lesz e a tojás és a tyúkok valóban jobban érzik e magukat. Hát persze milyen reakciókra is lehetett számítani, gondolhatjuk így utólag. Persze arra is kiváncsi lennék, hogy azok közül akik felháborodtak, mikor a hiradóban annó bemutatták a tyúkok „embertelen körülméneit”, kik vállalnák most fel a jobb tartásuk többletköltségét. Hát nem sokan. Mi értelme van például a műanyag palackok szelektív gyűjtésének, ha azok elszállításához, feldolgozásához szintén igénybe vesszük az ipart, ami szennyezi a környezetet. Telán nem lenne egyszerübb, ha nem vennénk müanyagpalackokat? Már hallom is erre a felháborodott nemeket.

A termelők valószínüleg látták előre ennek a rendeletnek az anyagi következményeit, és gondolom nem is lett volna ezzel semmi problémájuk, ha ehhez megvan a társadalmi támogatás. De így csupán a beruházási költség terheli őket, aminek a megtérülésében csak reménykedhetnek, hiszen az áremelés nyílván keresletcsökkenést fog okozni. Szóval nem lennék most a helyükben, valószínüleg kicsit nyugtalanabb lenne pár éjszakám.

Meg tudom érteni azt az oldalt is akik nincsenek a tyúkok jobb tartása mellett, mivel engem is úgy neveltek, hogy ezek az állatok azért élnek, hohy a húsukat (tojásukat) megegyük. A gazdaságos (azaz olcsó) állattartás meg azt is jelenti valahol, hogy környezetet is kevésbbé terheli. Például a japánok is nagyon egészségessen táplálkoznak, de cserébe végzetesen megritkították a partjaik közelében a halállományt (a bálnavadászatról nem is beszélve).

Nem árt kicsit megérteni a környezetre gyakorolt hatásunk komplexitását, és azt, hogy egy környezetvédelmi szabálynak e maitt nem látható előre a következménye. Talán úgy kellene kezelni, mint egy mérnöki problémát: ha működik ne piszkáljuk, ha nem megy változtassunk rajta.

Ma reggel hallgattam egy riportot a bérkopenzációról. Erre ügye azért van szükség, mivel bevezették az egykulcsos adót és így aki 2011-ben még 17%-ot fizetett, mostantól 19%-os SZJA-t kell levonni a béréből. Ez a változás sok közalkalmazottat érintet, akiket ügye megpróbál kárpótolni a kormány, több-kevesebb sikerrel.

Probléma persze nem a szándékkal van. Nekem ebben az ügyben a logikátlanság és a maradi makacsság zavar. Ugyanis, tisztán gazdasági sempontokat vennének figyelembe, akkor az lenne a tisztább sor, ha visszaállítanák a kétkulcsos adót. Egyrészt, mert túl nagy hiányt okoz a költségvetésben, másrészt azért is lenne kézelfekvő, mert így a munkavállalóra (és munkaadókra) sem rónának plusz adminisztratív terheket. És ezzel el is értünk a következő problémáig: a bérkompenzáció igénylése túl bürokratikus. Ráadásul aki nem intézte időben és a határidő után nyújtja be az igénylését, annak csak az adott, igénylés benyújtásától számolják a bérkompenzációt. Miért van szükség erre a sok bonyolult szabályra, bürokráciára?

Sajnos az egykulcsos adóhoz ragaszkodás nem gazdasági, hanem politikai döntés. A visszalépésnek beláthatatlan következményei lennének, nem mellesleg félnek az ún. "Gyúrcsán effektustó", azaz ha beismerik a hibájuket a politikai hitelük is el fog veszni. Persze kérdées az is, hogy így meddig marad meg. Sajnos semmi remény a kétkulcsos adó visszahozására, pedig ez lenne a leglogikusabb döntés. Személy szerint én nyertem az új adórendszeren, de akkor is támogatnám a kétkulcsos SZJAT, ha az én jövedelemsávomban újra emelkedne.

Önök szerint mi értelme az egykulcsos adónak? Kell ez egyáltalán?