Nyugatiszél

Mi vagyunk a Föld pestise. A következő ötven évben megkapjuk érte a büntetésünket.

 - David Attenborough

Ezek súlyos szavaknak tűnnek, mégis mi alapján állítja ezt az egyik legismertebb természetfilmes? Sajnos talán pont a tapasztalatai alapján. Munkája során világ számos pontján forgatott, amikor filmre vették a természet csodáit, annak pusztítását is első kézből láthatták.

Bár David Attenborough nem biológusként végzett, de munkája során nyilván mélyebb ismereteket szerzett, mint egy átlagos biológus hallgató. Műsorai híressé tették a természetfilmet, mint műfajt, erre ma már külön csatornák épülnek, igaz jócskán eltávolodva az eredeti stílustól.

Első könyvem David Attenborough-tól az Élet a Földön volt, amit gyerekként vetettem meg anyukámmal, mert megtetszett a béka a könyv elején. Magát a könyvet jóval később olvastam csak el, igazából elvárások nélkül, mert előtte még hasonló témájú könyvet sem olvastam. A mellett, hogy hihetetlen olvasmányos, érthető nyelvezettel írta meg, nagyon szép képek is illusztrálják. A színes képekkel díszített könyvek előtte egyfajta jelzés volt számomra, hogy valószínűleg nem egy nívós szerzeménnyel van dolgom, ami persze csak egy puszta előítélet volt.

Mivel Attenborough színészként végzett, különösen jól bánik a szavakkal, olyan gördülékenyen olvastatja magát a könyv, hogy a kicsit bonyolultabb evolúciót fejtegető elmélkedése is csupán mesének tűnik. A könyv a földi élet kialakulását követi nyomon az ember megjelenéséig. Nem nevezhetjük tudományos tankönyvnek, de pont ez az előnye! Attenborough műsoraiból jól ismert lebilincselő téma ötvöződik a könyv által nyújtott előnyökkel: egy adott témát sokkal részletesebben és több perspektívából közelít meg, míg a tévében a kamera pásztázása tölti ki az időt, itt Attenborough elmélkedése.

Ez a könyv nem követel meg semmilyen előismeretet, mégis többet ér, mint adott esetben két év biológia óra. Most, hogy több szakközépiskolában megszűnik a biológia oktatás, így érdemes lenne átgondolni, hogyan lehetne a diákok érdeklődését az ilyen könnyen emészthető, mégis hasznos ismereteket átadó könyvek felé fordítani. Mivel itt a televízióval is van egy nagyon szoros kapcsolat, talán az átvezetés nem is olyan nehéz.

De visszatérve a poszt eredeti felvetésére: mi a kapcsolat az élet kialakulása és az ember pusztító tevékenysége között? A kapcsolat nyilvánvalóan maga az élet. Minden élőlény harcol az erőforrásokért, aki ezt hatékonyan teszi kiszorítja a riválisait. Ez ember ennek a rendszernek a része, aki ezt messze hatékonyabban teszi, mint a Föld többi élőlénye. Ekkor megnyugodhatunk, ez a természet rendje? Ezt két okból sem tehetjük: egyrészt mivel cselekedeteink tudatában vagyunk és empatikus lények vagyunk, egyszerűen pusztán érzelmi okokból meg szeretnénk óvni környezetünket. Másrészt jelen ismereteink alapján, Földön volt már számos nagy kihalás, amikor az egész tápláléklánc összeomlott. Egyik leghíresebb a kréta-tercier esemény, ami a dinoszauruszok kihalását is okozta. De ennél érdekesebb a megafauna kipusztulása (holocén kihalási hullám), aminek az okait ma is keresik a tudósok, de talán abban már az ember is közrejátszhatott. Itt arról lehetett szó, hogy egy lassan szaporodó populációt az ember (vagy a globális éghajlat változása) túl gyorsan tizedelte, így eltűnt például az óriás lajhár, kardfogú tigris, gyapjas orrszarvú, gyapjas mamut. Ma az ember tevékenysége minden élőlényre kihat a hegyek csúcsaitól a tengerek mélyéig, így nem csupán egyes lassabban szaporodó fajok vannak veszélyben, hanem már az egész bioszféra. Mi lesz velünk ha összeomlik a tápláléklánc és nem lesz mit enni? Kihal az emberiség is? Ez közel sem biztos, de a tény, hogy ilyen könyvek és filmek felkeltik az érdeklődésünket, remélhetőleg a környezetünk sorsa nem lesz közömbös a felnövő generáció számára sem.

Isten (ha létezik) megadta nekünk a kételkedés lehetőségét. Kételkedhetek akár benne is. Ha feltehetem a kérdést, akkor fel is teszem: létezel? Ha igen, hogy válaszolnál? Mégis hogy találnék utat? Vagy rá kell jöjjek, hogy nem is létezel?

Elképzelek egy kedves pásztort, aki a báránykáját terelgeti egy ösvényen, aki egyszer csak megvilágosodik, bizonyságot lel és elnyeri a lelki békéjét. Rövid életünk alatt sok választásunk van, de sok ösvény, messze vezet tőled. Úgy érzem én is egy ilyenen járok.

Testvérem és felesége babát várt. Ezen a héten meg is született, egy átlagos családba, ahol húsvétig nem is történ semmi említésre méltó. Gyerek születése csak a szűk családnak nagy esemény felülről nézve ez is egy átlagos dolog. De egy apa élete megváltozik. Gyereke nevelése lesz az élete feladata, ami ezer veszélyt és kételyt tartogat a sok öröm mellett. Isten! (ha létezel) Egy kegyetlen leckét tartogattál a tarsolyodban a testvérem számára: gyereke születése előtt tudtára adtad, hogy életét megrövidíted, ezzel életének hátralevő perceit nagy becsben kell tartania.

Húsvét hetében, mikor bátyám krisztusi korban lépett, megtudta, hogy rákos, így életét nem csak a születendő gyermeke változtatta meg gyökeresen, hanem a halálos betegsége is. Talán nem ölöd meg most. (Szabó Magda adta Emerenc szájába, hogy Isten is öl.) Megengeded, hogy küzdjön az éveiért.

Isten! (ha létezel) Mi a szándékod?

Térdre akarsz kényszeríteni?

Minap olvastam a Magyarországot sújtó aszályról egy cikket, ami a végén megemlíti, hogy több kutató szerint a globális felmelegedés (vagy éghajlatváltozás, ahogy tetszik) miatt egyre gyakoribbak lesznek az ilyenhez hasonló szélsőséges időjárás. Ez alatt nem csak a gyakoribb aszályt kell érteni, hanem a csapadék egyenletlen eloszlását is: míg az ország egy kis részén özönvíz szerű esőzés van, addig a másik felét súlyos aszály sújtja.

Tanult emberek állítják, hogy az ember hatását az éghajlatra nem lehet félvállról venni, de szintén tanult emberek állítják, hogy 100 év hőmérséklet ingadozás pontos méréséhez 100 * 100 évre van szükség, hogy a szórás elfogadható mértékre csökkenjen. Gázok hatása a föld éghajlatára tisztán fizika, ahol egy elméletet csak úgy fogadhatunk el, ha azt mérésekkel kellően alátámasztottuk. Mégis, ebben az esetben összeszorul az ember gyomra, hiszen erre nincs lehetőségünk, és a fent említett hasonló hírek olvasásakor összeszorul a gyomrunk: mi van, ha ez az elmélet egy jóslathoz hasonlóan beigazolódik. Igen ebben az esetben a fizikai teóriák jóslathoz hasonlóak, mert a jövő mérési pontjai fogják igazolni az elméletet, tehát amikor a jósolt katasztrófa bekövetkezik.

Az ember szintén a természet része ugyan úgy, mint más élőlény, de a tudatos munkavégzése miatt a befolyása a környezetére sokkal jelentősebb, mint más élőlényeké, és ami nagyon fontos, időben sokkal gyorsabb is. Az élővilág összetétele, a fajok változatossága csak elég rövid időskálát nézve állandó. Ha megnézzük a földtörténeti korokat, bizony több nagyobb, globális méretű kihalás megtörtént már, ami teljesen átrajzolta a Föld élővilágát. Viszont volt egy kihalás, ahol az ember beavatkozás nagyon valószínű, ez pedig a pleisztocén megafaunájának kihalása.

Pleisztocén végére kihaltak olyan állatok, amik ma csak Afrikai szavannákon figyelhetünk meg. Képzeljük el, hogy előtte minden kontinensnek volt szafarija, oroszlánokkal, orrszarvúakkal, óriáslajhárokkal, és sok olyan állattal, amik ma már nem is léteznek. Talán kihalásukat a jégkorszak vége és az ezzel járó felmelegedés is okozhatta, de van pár tény, ami az ember közreműködésére utal. Ez pedig a következő: ez a kihalási hullám minden földrészen más-más időpontban következett be, mégpedig nem sokkal a homo sapiens megjelenése után. Az akkori ember már lándzsával, íjjal vadászott, valószínűleg elég hatékonyan ahhoz, hogy több állatot öljön meg, mint ahány születik. Erre számtalan példát látunk például a bölénycsordákat, amiket a bennszülött indiánok is szép számmal irtottak (nem akarom feleslegesen sorolni a kihalás szélére sodort állatfajokat). Azokon a földrészeken, ahol az ember megjelent és nem tudott az adott élővilág elég gyorsan változni, bizony kihalásra volt ítélve. Afrikában talán azért maradt fenn a mai napig a megafauna, mert itt az emberrel együtt fejlődve tudtunk egymáshoz alkalmazkodni, míg a többi kontinensen nem.

Azóta a vadászati technikánk sokat fejlődött, aminek köszönhetően egyre több fajt veszélyeztetünk, olyanokat is, amik sokkal szaporábbak, mint a megafauna képviselői. De már nem csak a vadászattal csökkentjük a körülöttünk élő élőlények számát, egy mezőt átszelő autóút is jelentősen befolyásolja a környék táplálékláncát, nem beszélve az erdőirtásokról, vizszennyezésről, ami szintén élőlények tömeges pusztulását okozzák. Tudom nincs bizonyítva, hogy ez az ember számlára írható, lehet, hogy az éghajlat eleve így változna, lehet, hogy a két hatás kombinálódik, de a problémát nem akkor kell komolyan venni, amikor már a bizonyíték az orrunk előtt van.

Az ember hatása környezetére vitathatatlan, az, hogy milyen mértékben befolyásoljuk, csak rajtunk múlik. Sajnos ösztönösen csak az előttünk álló pár évre tudunk tervezni, egyszerűen nem tudunk minden nap belegondolni abba, hogy amit teszünk annak 30 év múlva lesz komoly következménye, vagy amikor autóba ülünk, akkor az unokánk jövőjét égetjük el. Az is lehet, hogy ez a természet rendje, hogy egy bolygón kialakul egy hihetetlen összetett és technikai fejlettségű társadalom, ami már nem tudja felmérni környezetbefolyásoló hatását, és pont az összetettség miatt azt szabályozni sem, és szép lassan feléli a bolygóját. Egy törvény van azt hiszem, amivel senki nem vitatkozik: egyszer mindennek vége lesz, a földi élet is ilyen.