Nyugatiszél

Bejárta az internetet dalai láma gondolata a Párizsi merényletekről:laida

"Én buddhista vagyok és hiszek az imádság erejében, de ezt a problémát az emberek teremtették,  és most Istent kérjük, hogy oldja meg. Ez nem logikus. Isten azt mondaná, oldjátok meg magatok, hiszen ti hoztátok létre,”

Jómagam sem budhista, sem katolikus nevelést nem kaptam. Egyszerűen nem is tudok másból kiindulni, mint az emberi hibából. Azért pedig még többen megköveznének, hogy még a Darwini elméletet is elfogadom, sőt, nem gondolom, hogy olyan távol lennénk az állati viselkedéstől, mint  magunkat beállítani szeretnénk. Így ha közösen szeretnénk ezt a problémát megoldani, vajon hányféleképpen tennénk ezt?  A következő kérdéseket tenném fel, amik meg is válaszolják magukat:

• Hogyan oldaná meg az a szíriai, aki minket európaiakat ellenségnek tekint? Mivel rájuk jelenleg bombák hullanak (többek közt francia bombák is), az uszítók szavai ezzel hitelt kapnak.
• Hogyan oldaná meg az a szíriai, aki félve a haláltól menekülni kényszerül? Tudja, hogy összemoshatják a merénylőkkel, de a halálnál minden jobb. Ha letelepedik, milyen nevelést kap a gyereke és unokája, hogy fognak ők gondolkodni?
• Hogyan oldaná meg az a közel-keleti menekült, aki bár nem háborús övezetből jön, de a megélhetés a szárasság miatt élete reménytelenné vált?
• Hogyan oldaná meg az az európai, aki utál minden muzulmánt?
• Hogyan oldaná meg az az európai, aki békét szeretne és segítene akinek csak lehetséges?
• Hogyan oldaná meg az az európai, aki egyszerűen csak fél, félti a családját egy reális veszélytől? Hozzá kell tenni, hogy ez a veszély össze sem hasonlítható azzal a kockázattal, amit nap mint nap vállalunk például az autóvezetéssel. De az ember jellemzően nem racionális alapon dönti el, mitől is fél. Inkább a médiában megjelenő hírek befolyásolják. de egy borzalmas esemény hírértéke sajnos nem azonos a valós kockázattal. Fura módon egy valós, gyakori veszély, pont a gyakorisága miatt veszíti el a hírértékét.
• Hogyan oldaná meg az az európai politikus, aki a következő választási ciklusra gondol?
• Hogy oldaná meg Vlagyimir Putyin?

Most pedig fejezzük be a dalai láma gondolatát:

"hagyjuk abba az imádkozást Párizsért, a békéért dolgozzunk!”

Nos a fent felsorolt eshetőségekből nagyon kevés az a típus, aki dolgozna a békéért. Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy a békéért nem lehet bombákkal harcolni. Továbbá az a menekült, aki a háború miatt hagyta el az otthonát, szintén csak az események áldozata, nem pedig egy békéért dolgozó ember. Sajnos Európában jelenleg nem látom azt a politikust Angela Merkelen kívül, aki valóban a békéért dolgozna (ebben a történetben Angela Merkel súlya folyamatosan csökken), így szerintem egy hosszú harcra számíthatunk, számos terrortámadással megtűzdelve. Csak remélni tudom, hogy a gyűlölet nem fog elszabadulni.

Fiam a héten furcsa kérdéseket tett fel nekem: Apa, mi az a háború, mi az a bombázás? Miért háborúznak? Ezt nagyon nehéz egy négy éves gyereknek elmagyarázni, mivel a háború egy teljesen értelmetlen dolog, olyan mikor egy megvadult részeg borogatja a kukákat, csak ezt a politikusok jól megszervezik nekünk és hatékonyabb eszközöket adnak a kezünkbe. Fiamnak a következőt válaszoltam: a háborút azért van, mert túl sok az ostoba és gonosz ember még, akik ezeket kirobbantják. A háború rossz dolog, amit minden esetben el kell kerülni!

Ha értelmetlen mészárlásról olvasok szinte minden esetben Márai gondolata jut eszembe az emberi természetről, sokszor csupán azért gyilkolunk, mert emberek vagyunk és gyilkolni szeretnénk, ez a gondolat nemcsak Naplójában kerül élő, hanem a Szívszerelem regényét teljes egészében ennek a témának szentelte. Erről már írtam a Bándy gyilkosság kapcsán is, de a párizsi események kapcsán sajnos újra aktuális lett. Gondolom a kedves olvasó most felvonta a szemöldökét, hogy mi köze egy iszlamista terroristának egy ostoba gyilkoshoz, aki megölt egy szerencsétlen nőt. A válasz pedig az első mondat, ugyan azon emberi tulajdonság, azaz vágy a gyilkolásra.

Ha felidézzük a mindenki által jól ismert Zimbardo -féle stanfordi börtönkísérletet, vagy a Milgram-kísérletet, akkor világos lesz, hogy bizonyos körülmények között az emberek túlnyomó többsége gyilkossá válhat. Az ami Szíriában történik egy nagyon alkalmas körülmény, valamint a társadalom peremén felnövő kirekesztett muzulmán pedig szintén fogékony lesz az uszításra, hiszen végre tartozhat valahova, még ha igazából fogalma sem lehet arról mihez is csatlakozik. Innen nézve nem sok különbség van az amerikai iskolai lövöldöző és a géppuskát fogó sokadik generációs bevándorló között. Őket a társadalom ridegsége termeli ki, az odafigyelés és törődés hiánya.

Másik csoport az aki a hazája érdekeiért harcol. Ha emlékszünk még az európai terrorszervezetekre a 90-es évekből, Londonban, Belfastban még az IRA robbantott, érdekes módon az ő tevékenységük pont az EU miatt lett értelmetlen, hasonló a helyzet az ETA-val is. Ott sikerült elérni, hogy a terrorszervezetekből politikai pártok legyenek és letegyék a fegyvert. Ezzel szemben Franciaország tegnap 20 légicsapást mért az Iszlám Államra, így valószínűleg újabb terroristákat indít útnak a háború elöl menekülők közé vegyülve. Akinek a családja francia bombáktól halt meg, azoknak nehéz lesz azt megmagyarázni, hogy igazából ezért az ISIS a felelős.

A csalódott, kirekesztett sok generációs bevándorlók és a háború veszteségeit a kényelmes európaiakon megbosszulni akaró menekült érdekei összetalálkoznak és egy veszélyes elegyet alkot. Ugyanis a csalódásból eredő gyilkolási vágy egy jó szervezéssel és koordinálással párosul, ami időről időre tragikus merényletekbe torkollik. Ezek a merényletek pedig újabb gyűlöletet indítanak a Európa muzulmán lakosai és a bevándorlók felé, Szíriát még többet bombázzák, ami több gyűlöletet gerjeszt irántunk és az egész kezdődik elölről.

Ha nem a gyilkolási vágyunkat akarnánk kielégíteni, hanem magát a feszültséget szeretnénk csökkenteni, akkor egyrészt nem a bombázásokat kellene fokozni, másrészt az európai muzulmán kisebbség gondjaival is valóban foglalkozni kellene. Azt hiszem a terrorizmus elleni háborúk maximum arra jók, hogy a gócpont áthelyeződjön a térképen, de semmilyen problémát nem szüntet meg. Érdekes, hogy a más kultúrák befogadása valójában semmilyen veszteséggel nem járna (hiszen a terrorizmust a nem befogadás generálja), mégis egyszerűbb a kirekesztés és a gyűlölet útját választani, lájkolni a facebookon az orosz bombázásokat, meg a határ lezárását, de ezzel a terrorizmust nem fogjuk megszüntetni.

Azokra a faladatokra kell fókuszálni, ami az erőszak csökkentéséhez vezet. A háború nem vezet sehova, annak csak látszólagos nyertese lehet, ami akár tíz éven belül semmivé válhat (lásd USA és Irak második háborúja). A baj az, hogy a magoldás ellentétes a természetünkkel. Bár nagyra becsüljük Teréz anya tevékenységét, Jézus tanításait, de valójában azt követni képtelenek vagyunk. Így kénytelenek leszünk elfogadni a tényt: az ember néha ölni akar, amire a válasz a bosszú és háború, ami újabb gyilkosságot generál.

Múlt héten derült ki számomra, hogy a Malackaraj blog átköltözött az Origóra, és ez az esemény adta az ihletet, hogy kommentáljam az egyik posztjukat. Régóta lelkes olvasójuk vagyok (bár sohasem kommenteltem), valamint a receptjeiket is kipróbáltam, ha lehetőségem volt rá. Ilyen volt a moros y cristiannos is. Nem szeretnék egy újabb gasztro blogot indítani, de ez az egy írás kikívánkozik belőlem (talán lesz még egy).

A kommentelők közt heves vita alakult ki, hogy ez az étel köret-e vagy főétel. Szerintem egyértelműen főétel, mert bár én nem vagyok egy kis étkű ember, de nem volt hiányérzetem az ebédem után. Ennek az ételnek a kulcsa az olívaolaj. Nem szabad spórolni vele, kihagyni meg egyenesen vétek, szerintem más olajból készíteni egyszerűen felesleges. Interneten kicsit továbbkutatva a következő recept alapján készítettem el:

  Hozzávalók:

-        fél kiló rizs

-        fél kiló vörös bab

-        egy fej hagyma

-        három gerezd fokhagyma

-        babérlevéllel

-        két tk. kömény

-        négy ek. oregánó

-        só, bors

  Elkészítés:

• Megfőzöm a beáztatott babot babérlevéllel és borssal.
• Közben megpirítom a hagymát olívaolajon.
• Ha a hagyma kezd megpirulni hozzáadom a felkarikázott hegyes erős paprikát (én itthon csak ezt tudom beszerezni, így is jó volt és a csípősség illik az ételhez), valamint a fokhagymát. Ezeket max. egy percig pirítom. (Fokhagymának nem tesz jót. Meg a paprikának sem.)
• Utána beleöntjük a rizst, ezt is kicsit megpirítom.
• Hozzáadjuk a babot, felöntjük annyi vízzel, ami bőven ellepi.
• Fűszerezzük sóval, borssal, köménnyel és oregánóval, végül öntök rá annyi olívaolajat, amennyire szaftosra szeretném csinálni és addig főzzük, amíg a rizs meg nem puhul.

Nagyon finom étel, laktató is és manapság szintén fontos szempont: gyorsan el is készíthető. Mi felvettük a listánkra.