Végre olyan történik az oktatás körül, aminek már rég el kellett volna kezdődnie. Ha valami ennyire régóta rosszul működik, alulfinanszírozott, ilyenkor rég a döntéshozókra kellett volna borítani az asztalt. Sajnos manapság jellemzően inkább csendben lelépünk, mintsem harcoljunk az otthoni helyzetünk javításáért, talán ez a késlekedés is ennek tudható be. Csupán abban reménykedek, hogy ne fulladjon ki ez a tüntetéssorozat, érdemi változtatás nélkül. Na de ezen a ponton álljunk is meg! Mi a kívánatos érdemi változtatás?
Válasz erre sokkal nehezebb, mint elsőre gondolnánk. Van egy kézenfekvő probléma, amit muszáj megoldani: a fizetések. Megfelelő szintű fizetések nélkül nem számíthatunk a színvonal emelkedésére, hiszen biztos egzisztencia híján a tehetséges fiatalok biztosan nem ezt a pályát fogják választani. De ez közel sem oldja meg az összes problémát. Ettől még a hosszú évek túlterhelése miatt kiégett oktatók nem fognak hosszútávon új erőre kapni, téves vezetési irányok is rosszak maradnak. Ha emlékszünk a FIDESZ igen ambiciózus reformtervekkel vágott neki a kormányzásnak, de ezek nem hozták meg a kívánt áttörést, így most látványosan ötlettelenül figyeli a káoszt. Hiba abban van, hogy semmiképen sem nagy víziókat kellett volna gyorsan, erővel átpasszírozni a rendszeren. Mivel ellenfél hiányában jó eséllyel hosszútávra rendezkedhetett be, így a reformokat sok kicsi átgondolt döntésekre oszthatta volna. Az hogy nem így tette, csak arról tanúskodik, hogy a kormányunk tagjainak bizony fogalma sincs a modern irányítási elvekről (nevezzük management-nek), pedig egy régóta kutatott terület ez is, irodalmával Dunát lehetne rekeszteni. Biztos többen ismerik is a minisztériumi dolgozók közül, csak ez nem érvényesülhet a sok maradi gondolkodású kolléga miatt (vélhetően). Ha a probléma egy kis szeletét vennék, azt szakmai csoportokkal megbeszélve bevezetnék, majd hosszabb idő elteltével újrabírálva helyességét, gyors visszajelzés lenne az adott lépés helyességéről és könnyen visszavonható lenne. Egy KLIK-et már lebontani sem olyan egyszerű.
A döntéshozók jó szándékát meg sem merem kérdőjelezni. Mégis a végeredmény elkeserítő, hiszem még elfogadható minőségű tankönyveket sem sikerült bevezetniük, ami egy miskolci diák szerint is az egyik legorbitálisabb hibája ennek az oktatási reformnak. Levonhatjuk a következtetést, hogy ezt a végeredményt a jó szándék és a csapnivaló vezetési képességek kombinációja szülte.
Gyorsuló fejlődésre rugalmas rendszerrel lehet csak válaszolni
Ha figyelembe vesszük a világ gyorsulva fejlődését, akkor a rendszernek ez a tehetetlensége még elszomorítóbb, ugyanis a tanároknak nem csupán az anyagi gondokkal, a túlterheléssel kell megküzdeniük, hanem a folyamatosan változó környezetnek is. Mást ne említsünk, mint a mozgáshiány és a számítástechnikai eszközök figyelemre gyakorolt hatását. Ezekre csak egy rugalmas, mindig változni tudó rendszer képes válaszolni. A sokat méltatott finn rendszer sem egy jó ötlettől sikeres, hanem folyamatos megújulási képessége miatt. Ha mi lemásoljuk most a két évvel ezelőtti finn modellt, ami nálunk talán még öt év múlva működhetne a jelenlegi lassú rendszerünk miatt, akkor az már megint elavult lesz. Diákok hiányolják a kreativitásra nevelést, a gyakorlat-központúságot, de ezek a tünetek, amiket a bőrükön éreznek.
Lehetséges megoldás lenne, ha valóban nagyobb szabadságot kapnának az egyes intézmények, és engednénk hogy a jobban szervezett intézetek elszakadjanak a gyengébbektől. Ennek meglennének a hátrányai, de ez az elszakadás már ma is jól megfigyelhető. Természetesen az erős központi irányítás hiányában sem volt a helyzet rózsás, számomra legnagyobb hibának a reál tantárgyak háttérbeszorítása volt (ez egy tipikusan kormányokon átívelő folyamat volt). Tudom, hogy a nemzeti identitás erősítése is fontos, az irodalom, történelem, számomra is kedves tantárgyak voltak, de a nemzet gazdasága szempontjából a műszaki végzettség fontosabb, hiszen ilyen szakmákból munkaerőhiány van Magyarországon. Viszont egy műszaki képzettséghez erős reál tudásra lenne szükség, ami a fizikaórák megcsonkításával, a matematikaoktatás lebutításával nem segítettek elő, de ez szintén csak a jéghegy csúcsa, csupán egy panasz a sok közül.
Mégis merre tovább oktatás?
Hogy érhetjük el, hogy ne hülyékkel árasszuk el az egyetemeket és a munkahelyeket? Ehhez a reformokat kell megreformálni, amire azt hiszem a jelenlegi beképzelt önelégült vezetés képtelen, hiszen ehhez komolyan szembe kellene nézni a hibáival. Vigyázni kell arra, is, hogy ne kezdjünk el értelmetlenül csonkítani, a jelenlegi rossz rendszerben is vannak még értékek, amiket pedig meg kell őrizni. Nem akarok forradalmat, mert azt már kipróbáltuk, de sajnos a változtatásra szükség van, csak a megfelelő helyen.
