Gondolkoztam azon, hogy az írásaimat nem lehetne-e valahogy klasszikus újság formába önteni. Erre kapóra jött a skydrive kampány, talán ebbe a témábe ez az ötletem belefér. Az újság demó-demó verziója tehát alább látható, a pdf formátum pedig itt.
Persze nem tudom, hogy lesz-e időm ezt az újságot szerkesztgetni, célom a következő lenne, ha az időm engedi: a Gyerekvállalás és sötétség, valamint a Világpolgárok és emigránsok című írásokhoz hasonló témájú, stílusú cikkeket gyűjtenék össze havonta. Ezt megosztanám pdf formátumban is az album mellett. Valamint várok olyan irodalmi írásokat, amik napjaink problémáival foglalkozik, de ezt tömören, egy rövid novella méretében, igényesen fogalmazták meg. (Mint például Kodolányi Sötétség című novellája, ami a Nyugat hasábjain jelent meg 1922-ben.)
Mi is lenne ennek az újságnak a szerepe? Motivációm a Nyugat című újság és a mai média tartalmának, értékteremtésének összevetéséből indult. Először csak azon filóztam, vajon milyen folyamatok vezettek az újságok tartalmának ilyen átalakulásához. Azt hiszem, nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: a szélesebb közönség elérése érdekében kicsit könnyebben fogyaszthatóvá alakították a tartalmat. Kérdés számomra csak az, vajon abszolút értékben olvasnak-e annyian irodalmi lapokat, mint anno a Nyugatot? Mivel általában az online média szépen kiszorítja a nyomtatott sajtót, nem látom, hogy a fent említett tartalom helyet kapna.
Persze vannak, akik kétségbe vonják a média értékteremtését. Pedig ez csak a felelősség áthárítása. Egy tipikus példa a kereskedelmi televíziózás: szerintük azt adják, amire igény van. De elég csak abból a tényből kiindulni, hogy a néző csak abból választhat, amit a csatorna műsorra tűz. Előzőleg nem egyeztetnek a közönséggel, hogy mit is szeretnének látni, sem irányelveket nem fektetnek le, hogy hány százalékban adnak helyet olyan tartalomnak, ami valamilyen értéket közvetít. (Na igen , de ezt ki döntené el ...) Úgy érzem, a tömegek mértéktelen kiszolgálása kiszorította a Nyugathoz hasonló lapokat. Nehezen tudom elképzelni, amikor Babits Mihály szerkesztette a lapot, akkor a körmét rágva figyelte az olvasottsági adatokat, különben a reklámbevételek csökkenése miatt a fejét vették volna. Szerintem csak arra koncentrált, hogy a lapba jó minőségű írások kerüljenek. Szerintem egy nagy online újság is szentelhetne egy ilyen célú tartalomnak egy kis helyet a főoldalon, nem veszítene ezzel sok pénzt, cserébe egy kicsit áldozott a kultúrára, ami azt hiszem még mindig nemes cselekedet. Abban biztos vagyok, hogy ma is legalább annyi jó író van, mint akkor, de nekik is nyitniuk kell ebbe az irányba.
A Nyugatiszél blogon nem a legmegfelelőbb hely, mert itt sem foglalkozok irodalmi írásokkal (csak olyanok voltak, amik hivatkoztak irodalmi művekre), valamint szerintem nem is biztosít kellő nyílvánosságot. De egy próbát megér, így aki érez magában kellő motivációt arra, hogy írásait itt megjelenjen és illik a blog stílusához, témájához, valamint a fent leírt feltételeknek, küldje el a nyugatiszel(kukac)yahoo.co.uk e-mail címre. Ha jó, akkor szívesen leközlöm (természetesen az iró nevét feltüntettve), valamint a havi pdf újságba is beteszem, amit persze bárki letölthet. Ha nem kapok egyet sem, az sem baj, akkor folytatom a blogot a régi kerékvágásban :).
Aki ennek a cikknek kapcsán érdeklőde irodalmi lapok iránt, annak ajánlom figyelmébe a Jelenkort és a Forrást, valamint persze az Élet és Irodalmat, aminek az online változata is igen jó (bár érthető okokból előfizetéssel érhető el a teljes tartalom).
