Mostanában alkalmam nyílt pár külföldivel beszélgetni az EB-ről, meg általában a fociról és ezen keresztül kicsit elgondolkodtam a magyar futballról.
Egyik alkalommal egy osztrák illetővel beszélgettem, nagy mélységekbe nem kalandoztunk, mert az elején leszögezte, hogy nem nagyon érdekli a foci, de azért a meccseket megnézi. Kedvenc csapata meg nincs is. Hozzátette, hogy Ausztriában a sí nagyon népszerű, abban vannak világszinten eredményeik. Persze miért is lenne kedvenc csapata, ha a sajátjainak nem drukkolhat, ezzel én is így vagyok. Szívesen megkérdeztem volna azt is, hogy náluk vannak e olyan osztrák drukkerek, akik többes szám első személyben beszélnek más nemzet csapatáról. Messze vezetett volna, vagy szerintem nem is értette volna a kérdést.
A 2008-as EB-t Ausztria és Svájc rendezte, gazdaságilag nem nagyon terhelte meg őket az ezzel járó beruházás, ellenben Ukrajnával. De azóta sem költenek a focira annál többet, mint amennyi ésszerű. Nincs minden városnak szinte kötelező jelleggel valamilyen focicsapata, nem építenek feleslegesen stadionokat, pedig szerintem lenne rá pénzük, ha akarnák. Szerintem az a helyes, ha az ország arra költ, amiben sikeres. A focit szeretni szubjektív dolog, objektíven anyagilag azokat az egyesületeket kellene támogatnunk, ahol jó nemzetközi eredmények vannak. Itt elkezdhetném ecsetelni, hogy a focistáknál mennyi sokkal eredményesebb sportklubnak kell igen szerény keretek közt gazdálkodnia, míg egy sokadosztályú focicsapat is többet kap, de ezt sokan ismerik. Azt hiszem az előző olimpia jól mutatta milyen rossz úton haladunk.
Egy másik esetben egy német illetővel beszélgettem, persze a csapata esélyeit latolgatta. A beszélgetés elején elsütöttem egy nem túl jól sikerült poént: megkérdeztem, hogy neki ki a kedvenc csapata, a hollandok? Csak értetlenül nézett, mintha sejtette volna, hogy ez vicc akar lenni, csak épen egyáltalán nem tudott vele mit kezdeni. Ez egy tipikusan felesleges vicc volt, mert nyilván nem értheti az utalást a mi helyzetünkre, miszerint abban növünk fel, hogy nem látjuk a saját csapatunkat semmilyen világversenyen. Ő abban nőtt fel, hogy a nemzeti válogatottja mindig jelen van és szoríthat neki. Néha csak sejteni tudom mit érezhet, amikor ln is drukkoltam a válogatottnak a selejtezők folyamán, főleg mikor néha volt egy kis remény. De sajnos én még nem láttam a válogatottunkat kijutni, így az EB-t én csak külső szemlélőként követem.
Így én húsz évre visszatekintve nem értem miért ölünk ennyi pénzt egy sportba, ami csak a kudarcokat szállítja. Vannak nálunk gazdagabb országok, akik ezt is csak egy sportként kezelik és a megfelelő helyre teszik a finanszírozási sorban. Ausztria azért rendezett EB-t mert úgy érezte ez egy jó befektetés és van rá pénze. Nekünk sem pénzünk nincs rá, sem olyan csapatunk, hogy presztízsből mi rendezzük meg. Ha van időm nézni a válogatott meccseit mindig szurkolok nekik, úgy mint minden magyar sportolónak, de sokszor az az érzésem, ha lebontanánk az összes stadiont, talán semmit sem veszítenénk vele, ha ezeken megspórolt pénzen más sportág győztes sportolóit ünnepelhetnénk.
