Kattog a négy kerék.
Azt kérded, hova visznek?
Mondhatnám: szinte mindegy.
Függélyesből vízszintes.
Négy kattogó keréken
odavezet a sín,
ahol levél nem ér el,
hol nem vagy név, se cím.
Tán negyvenen vagyunk.
Azok ott már többéves
rabok, halálfehérek,
nyugodtak, csendesek;
mi új rabok vagyunk,
akiknek inge véres,
ne nézd a különbséget:
rab és rab egyremegy.
Mért gubbasztok ily búsan?
Szökőkút volt a kedvem,
hány ágyban hemperegtem,
és hány tengerben úsztam!
Ami tortát megettem:
vagy harminc emelet.
Kár hogy be nem fejeztem
még minden versemet.
Hogy Alfred de Musset-nek[1]
szebben virult a nyár?
E század gyermekének
rosszabb mahorka[2] jár.
Nem nősz magasra itten.
Kattogni kezd a sín.
Mit elmulasztott Hitler,
behozza azt Sztálin.
(1950 őszén)
