Mikor gyerekkorunkban olvastuk ez első regényeinket, az izgalmas történetre koncentrálva, természetesen a szereplők mélyebb elemzése nélkül tesszük, ezt az unalmas irodalom órákra hagytuk. Egy könyv kapcsán mégis hasomlót tettem, igaz már gyerek sem voltam, de annyira különbözött valamiben az addigi olvasmányaimtól, hogy nem hagyott nyugodni. Ez pedig Szabó Magda „Az ajtó” című regénye volt. Nem csupán maga a történet izgalmas, hanem az a kérdés is, hogyan formált meg egy XX. századi írónő egy erős női jellemet, azaz milyen egy női példakép.
Ha visszaemlékezünk a gyerekkori hőseinkre, ezek általában nem voltak bonyolult jellemek: segítenek ott, ahol kell, erősek, valamint nem hiányozhat mellőlük a szép párjuk, akinek legtöbbször kiegészítő szerep jut, tulajdonképen a főhősünk egyfajta díszítése. Régebben túlnyomórészt férfiak alkották az irodalomi trendeket, a női szereplők a regényekben ugyan úgy mellékszereplők voltak, mint az irodalmi élet alakításában.
De hogy jönnek ide a romantika hősei, Szabó Magdához és Emerenchez? Talán ő olyan írónő volt, aki nem a közönségnek írt, hanem azt, amit a saját művészete diktált. Így mi férfiak is betekintést nyerhetünk egy nő fejébe, hogy milyen is egy női hős egy nő számára.
Ez a nő (Emerenc) erős, de nem testileg, mint egy lovag, bölcs is, de nem közismert a bölcsessége, mint egy tudósnak. Emerenc erőssége abban a magabiztosságban rejlik, hogy mindig pontosan tudja a különbséget jó és rossz között, még olyan kényes esetben is, mint a halál. A berögzült rekciókhoz képest habozás nélkül segített a halálba vágyó barátnőjének az öngyilkosságban, mert ügye, hogy tarthatnánk vissza olyat, aki el akar menni? Emerenc úgymond női tulajdonsága a szeretet. Nem megmagyarázott okból valamiért az írónőt lányaként szerette. Ez a gyengéd anyai érzelem az ami a tökéletes hősi nővé teszi.
Férfi agyunk soha sem tudna ilyen alakot megalkotni. Alapvetően hiányzik belőle egy olyan jellemvonás, amit mi férfiak nem tudnánk kihagyni: ez pedig a hatalom, uralkodás, vagy azzal szembeni függetlenség. Egy magányos lovag is elkötelezett bizonyos eszmék iránt, és rendelkezik azzal a képességgel, hogy bárkit legyőzhet. Emerenc nem akar legyőzni senkit. Meg sem fordul a fejében.
Nem tudom, hogy Emerenc létezett-e, de Szabó Magda álltal megformált szereplő biztos, hogy egy kicsit az írónőre hasonlít. Nekem egy olyan okos ember benyomását kelti, aki a társadalom felé a megfelelési vágyat is le tudta vetkőzni, máskülönben „Az ajtó” meg sem születhetett volna. A női-férfi egyenjogúság sok lehetőséget tárt a nők elé, de sok terhet is.
Ha egy nő jó képességekkel rendelkezik, akkor a munkája során nem csak a feladatait kell jól megoldania, hanem az elvárásoknak is meg kell felelnie: amit a környezete támaszt, és annak, amit szerinte a környezete támaszt elé. Gyakran ez azt eredményezi, hogy a vélt külső elvárások elnyomják az igazi belülről jövő vágyakat és elképzeléseket. Gyakran okoz zavart helyzetet, sok nő ezt úgy oldja meg, hogy egyszerűen férfiként próbál viselkedni, vagy határozott fellépéssel leplezi bizonytalanságát. Pedig erre semmi szükség.
Korunk már kitermelte azokat a nőket, akik okosságukat a nélkül tudták kamatoztatni, hogy valamilyen belső megfelelési kényszerrel kellene küzdeniük, dolgoztam is ilyen nővel, de szerintem Szabó Magda is ilyen lehetett.
