Serző: Nagy Zoltán
Minden bizonnyal a legkalandosabb életű magyar költő. Családja a nyilasterror áldozata lett. A német megszállás után az USA-ba emigrált, majd 1946-ban hazatért Magyarországra. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és 3 évet a Recsk- i munkatáborban töltött, életét Nagy Imre mentette meg. Szabadulása után bebolyongta a fél világot, folyamatosan dolgozva életművén. 1989-ben hazatért Budapestre, és hazájában ezredvégi magyar költőtől szokatlan népszerűséget sikerült kivívnia. A médiát sem vetette meg, így a legtöbben Einstein- i hajzuhatagára és vagabund természetére emlékezhetünk. Ám Faludy nagyműveltségű író, aki az ideák-világában éppoly nyughatatlan természettel bolyong, és éppoly csalhatatlan érzékkel tájékozódik, mint Atlasz porgolyóbisán; – akinek életeleme a repülés, de félszemét a felhők felett lebegve is a stewardessek csinos alfelén legelteti…
A Recsk- i munkatáborban szerzett verseket kivételes hely illeti meg Faludy életművében. Mivel papír és toll nem állt rendelkezésére a börtönévek alatt, így ezek a versek fejben keletkeztek. Faludy ezekben a versekben próbálja meg először kiterjeszteni életművét és világszemléletét az irodalmi-szférákon túli területekre: költészetének fókuszában immáron nem csupán a művészet és az erotikum áll, de egyre nagyobb súllyal jelennek meg olyan morális- filozófiai kérdések is, mint: erkölcsfilozófia, etika, humanizmus…
Oszip Mandelstam (1891-1938) orosz költő szerint: „A költészetet csak Oroszországban értékelik. Ott ugyanis megölik érte az embert…”
A történelem később a saját sorsával is igazságot szolgáltatott Mandelstam eme mondatának, hiszen az orosz költő halálát Sztálin egyik kényszermunkatáborban lelte. Ám tudjuk: a történelem idővel túlhaladta Mandelstam álláspontját, illetve kiterjesztette azt az Oroszországon túli, nagyszámú totalitárius területekre…
Faludy azonban túlélte Recsket, és életművében nyoma sincs keserűségnek. Az a fajta fickó, aki a mások jövőjéért aggódik inkább, a magáét félvállról veszi. Ady óta aligha akadt alkalmasabb költő az ifjúság nevelésére. Jó és Rossz, Test és Lélek dualizmusáról aligha tanulhatunk nálánál többet. Faludy kiváló erkölcsi és szellemi iránytű egy személyben, aki költészetében élete végéig könnyed és fiatalos maradt… Az általam idézett vers szintén a recski munkatábor időszakában keletkezett. Tartalma joggal nevezhető tragikusnak. Ám Faludy költészetében az efféle helyzetek heroikussá magasztosulnak. Egyéb írásaiból tudjuk, hogy legtöbbet és legszívesebben a reneszánsz humanistáktól tanult. Az őt ért sérelmek elszenvedését tehát bizonyos fokig „munkaköri-kötelességének” tekintette…
… Hát persze hogy félt; de sohasem remegett meg az iránytűje…
