Kötelező olvasmányok témája látszólag kimeríthetetlen, de szerintem ez csak egy tünet, amit tudni kellene a megfelelő helyen kezelni. Több cikk is született a témában, ezen a blogon is, de most más szempontból szeretném a problémát megvilágítani, amiből talán világos lesz, hogy nem az olvasmányok listájával van a baj. A listát lehet modernizálni, kidobhatnánk a halott írók unalmas könyveit, de a kérdés valóban az, mi is a célunk az irodalomoktatással. Tudom ma nagyon fontos általában, hogy minden új és trendi legyen (akár zenéről, akár olvasmányról is legyen szó), de az irodalomoktatás nem ennyire egyszerű téma.
Megváltozott nevelési szempontok
Alapvetően megkülönböztethetünk anyai és apai nevelést. Anyai szempont a következő: örül csupán a gyereke létezésének, szeretné mindentől óvni, elsősorban ő az aki jobban félti. Ezzel szemben az apa hajlamos inkább elvárásokat támasztani, ő azt szeretné, ha az ő fia jó „vadász” lenne. Ezt a metaforát mindenki másként oldja fel.
Itt a sportolói múltam jut eszembe, a siker kulcsa az volt, hogy az edző mindig egy kicsit feljebb tette a mércét, mint amit akár a szülő, vagy a gyerek magának kitűzne. Ilyenkor elsősorban az apukák támogatták az edzőt, viszont az anyukák (nagymamák) sokszor nem értették miért kínozza az edző a gyereküket. Ma örülök, hogy megkínoztak, mert olyan akaraterőt kaptam, aminek a mindennapi életben is hasznát veszem, ennek köszönhetem a diplomámat és azt, hogy ma is egészségesen élhetek.
Hasonló szempontoknak kell az irodalomoktatásban is érvényesülni. Érdekes, hogy sok újságíró száműzné az összes régi unalmas olvasmányt a kötelezők listájáról, a döntést meg inkább a gyerek kezébe adná. Ezzel szemben a középiskolai irodalomtanárom (aki férfi volt, így inkább az apai nevelés érvényesült) a történelem és irodalom tananyag összehangolatlanságát hiányolta, a kötelezőket a történelmi és az akkori társadalmi viszonyok szemszögéből akarta elemeztetni velünk, egyszerűen azért, hogy megtanuljunk gondolkodni. Azt hiszem ez a lényege az irodalom oktatásnak, nem pedig csak az olvasás megszerettetése (az egy eszköz csupán).
Ehhez nehéz út vezet, az iskolának jobban kellene építkeznie a tananyagot jobban a korosztályhoz illeszteni, projektszerűen a az irodalmat a többi tantárggyal összhangban, elemezve oktatni. Így lehet egy kitűzött célt elérni, ami lehet akár Orwell megértése is.
Miért kel tudni Orwell műveit megérteni?
A kritikus gondolkodás a legfontosabb ellensúlya egy rossz hatalomnak. Ha tudjuk értelmezni az állatfarmot, vagy az 1984-et, akkor megérthetünk egy elemző, kritikus cikket is (bármely politikai oldalról), ami a kormányzás rossz irányára, vagy éppen nagyon veszélyes úton halad. Ha olyan gyerekeket nevelünk ki, akiket ez nem érdekli, mert fárasztó ezzel foglalkozni, mert nem szórakoztató, akkor ezzel fogjuk az ostobaságot politikai erővé emelni.
Miért pont Orwell-t emeltem ki? Mert a Háborús naplója alapján úgy gondolom ő volt az, aki hihetetlen tisztánlátással tudta az aktuális világpolitikai történéseket elemezni. A Szovjetunióban történő veszélyes folyamatokra már akkor felhívta a figyelmet, amikor még a II. világháborús angol propaganda teljesen a szovjetek mellett állt. Több oxfordi angol értelmiségi is kommunista párti volt, amit az NKVD (szovjet titkosszolgálat) ki is használt, később a hidegháború alatt is.
Cél világos: a diákok bizonyos százalékának el kell sajátítania ezt a kritikus gondolkodást, mert ők lesznek az újságírók, jogászok, politikusok, a politika ellensúlyai, többségnek meg meg kell érteni az üzeneteiket. Ezt nem szabad lejjebb adni, mert akkor csak birkákat fogunk nevelni, ami csak a történelmi borzalmak megismétlődéséhez vezethet.
Mit tehet az iskola?
Szülői támogatás nélkül semmit. Először is a kötelező olvasmányokat a megfelelő korban kell követelni, nem akkor, amikor még a túl fiatal gyerek esélytelen, hogy megértse. Általános iskolának az alapozásról kellene szólnia, arról, hogy elfogadja az iskola iránymutatásait, ha majd később kap egy kötelező olvasmányt értse annak célját, és rágja át magát rajta, akkor is ha az egy kicsit nehéz, majd órán elemezzék ki. Lehet Nyilas Misire is mint nyavalygóra tekinteni, de az a helyzet, hogy ha valaki csak ezt látta meg a könyvben akkor tényleg kár volt elolvasni. Egy klasszikus irodalmi mű legtöbbször egyben az adott kor lenyomata is. Móricz Zsigmond szegény családban nőtt fel, olyan korban, amikor még nem volt egyértelmű, hogy egy paraszti család gyereke a Debreceni Református Kollégiumba mehetett tanulni, sőt! Olyan közegbe került, ahol a származása miatt eleve kilógott a sorból. Ha kicsit is a helyébe tudjuk magunkat képzelni, akkor megérthetjük, miért nem volt tele önbizalommal. Ha az irodalom oktatás feladata, hogy megtanuljunk mások helyzetével azonosulni, akkor miért könnyebb Harry Poterrel azonosulni, mint Nyilas Misivel? Azért mert kényelmesebb, közelebb áll az újságírók által képviselt középosztály életéhez, mint egy szegény faluban megrekedt fiatal. De ma is sokan küzdenek Magyarországon a hátrányos megkülönböztetéssel a származásuk miatt, akiknek az egyetlen kitörési útjuk az oktatás lenne. Igen ez egy kényelmetlen téma, amivel középiskolában foglalkozni kellene. Szerintem ehhez közelebb áll Nyilas Misi, mint Harry Potter.
Mikorra növünk fel hozzá?
Valóban a mélyebb elemzéseket és a nehezebb olvasmányokat, az irodalomtörténetet a gimnáziumok fakultációira és az egyetemi szemináriumokra kellene hagyni? Én reál szakos gimnáziumba jártam, majd egyetemre is reál szakra jártam, így én ebből ki is maradtam volna. Szerintem jó, hogy gimnáziumban a rendes irodalomórák órák keretei közt megtanulhattam a kritikus gondolkodást, láthattam a történelem és az irodalom összefüggéseit, és ezért hálás vagyok a tanáromnak. Sokan unták az órákat, de ez nem lehet a mérce. Sokan nem fognak szeretni olvasni sem a Légy jó mindhaláligot, sem a Harry Pottert, de a fent említett színvonal fenntartása nagyon fontos, nem igazíthatunk azok igényéhez, akik egyéb gondok miatt nem tudják a lépést tartani, azoknak azt kell megoldani és nem a színvonalat lejjebb adni.
Oktatás Több sebből vérzik, a színvonal csökkentése pedig csak látszatmegoldás. Cél, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni, elemezni, legyen kreatív, amiben tény, hogy a mai iskolák gyengék. Erről nem a régi írók tehetnek (hogy nem értjük már őket) és nem is a történelem. Csakis mi lehetünk a hibásak.
